2010. június 25., péntek

Vakság

Vannak dolgok amiket az emberek nem mondanak ki... mint mindennek ennek is meg van az oka... vannak olyanok amelyeket nem mondunk ki, mert sértőek... mert a célzott személynek fájdalmasak lennének... és vannak olyanok amelyeket nem mondunk ki, mert szeretnék ha az a bizonyos személy megértené szavak nélkül is... nem mondom ki, mert szeretném ha belém látnál egy kicsit jobban... ha legalább megpróbálnál kicsit mélyebbre látni bennem és megérteni azokat a szavakat amiket használok... mert minden miértek van egy mertje... ugyanígy minden mindegy-emnek van értelme... néha szeretném ha megértenéd ezt... soha nem azért használom ezt a szót mert határozatlan vagyok... soha... csak talán mindig nem a legegyértelműbb annak a bizonyos mertnek a felkutatása... de talán téged nem is érdekel annál jobban... egy egyszerű, hasznos magyarázattal el van intézve... "Határozatlan vagy"... hát nem... nem vagyok határozatlan... éppen az bizonyítja határozott elszántságom, hogy még azért sem fogom elmondani a mindegy-ek értelmét... tudod néha mindegy, mert nekem is jó az ami neked jó... máskor meg mindegy, mert a lehetőségek mindegyike megfelel amelyek közül választanom kellene... így a döntésem által nem sajátítom ki egyik lehetőséget sem... lehetőséget adva neked, hogy válasz... hiszen nem biztos, hogy neked is megfelelő lenne minden lehetőség... ugyanakkor ott van az a bizonyos mindegy... ami egyáltalán nem mindegy... de még is kimondom, hogy mindegy, mert igazából ezzel szeretném érzékeltetni, hogy mennyire nem mindegy... és legfőképpen ezekben az esetekben esne jól az ha te ráébrednél, hogy mennyire nem mindegy... ha egy kicsit belém látnál és észre vennéd... hogy azért mondtam mindegy-et, mert szeretném ha magadtól rájönnél, hogy éppen az ellenkezőjét szeretném... rengetek időt töltünk együtt... ezek a percek fontosak... tudom, hogy neked is ugyanúgy számítanak, mint nekem... de ha két ember ennyi időt fordít a másikra akkor az is természetes, hogy akaratuk ellenére is, de egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz... egyre jobban megismerik egymást... az együtt töltött percekben bármire törekedhetünk, bármit akarhatunk... ez egy vele járó mellékfolyamat... szóval ez olyan, hogy akár akarjuk... akár nem... így is és úgy is megtörténik... halad... fejlődik... legtöbbször észre sem vesszük... észrevétlen... halk... és még is fontos... csak későre kapunk észbe és döbbenünk rá arra, hogy ezt is és azt is megtudtuk a másikról... és most már tényleg oda jutunk, hogy tényleg érezzük azt, hogy mennyire szűkségünk van a másikra... hogy, fontosak vagyunk egymás számára... egyre inkább oda jutunk, hogy semmit sem akarunk csinálni a másik nélkül... mindketten tudatosan arra törekszünk folyamatosan, hogy minden egyes percet amit csak lehet együtt töltsünk... és igen... egyre jobban megértjük szavak nélkül is egymást... egy tettből... egy nézésből... egy mutrából... egy pillantásból... egy száj húzásból... és akkor igen... azt hiszen valahol jogosan várom el... hogy legalább három mindegyből egyet érts meg... értsd meg az üzenetét... az értelmét... az utalását... és ne vágd a fejemhez, hogy csak azért mondom, mert határozatlan vagyok... nem... egyáltalán nem vagyok határozatlan... csak szeretném ha megértenél anélkül is bizonyos dolgokat, hogy az elmondanám minden kis részletét... hogy az orrodra kötném, minden egyes gondolatom... érzésem... vágyam... kívánságom... és nem... nem kérek tőled semmi lehetetlen.... semmi természetfelettit... semmi olyant ami képtelenség... mert soha nem mondok mindegyet egy olyan dologra... egy olyan valamire amiről még soha nem beszéltünk... ami teljesen új... ami ismeretlen... amiről nincs ahonnan tudj bármit is... ha egy dologra úgy érzem, hogy mindegyet mondhatok már akkor bizonyos, hogy az valami olyannal kapcsoaltos amit nem egyszer és nem kétszer beszéltünk át... amiről már többször szó esett... valami olyan amit már együtt éltünk át... amit már csináltunk párszor... ami már igazán ismert... akár szokványosnak is mondható ami kettőnket illeti... az, hogy te nem érted, hogy mit akarok még nem jelenti azt ,hogy határozatlan vagyok... ez olyan helyzet amikor nézel csak éppen nem látsz... ez az igazi vakság...