Az idei utolsó

Holnap irány már reggelibe szilveszterezni... úgyhogy egy nappal hamarabb érkezik az idei utolsó... habár ahogy elnézem ha még sokat húzom az időt akkor már holnap lesz... és magamat ismerve a vége már átfog csúszni a holnapba... 2009 ... épp az előbb olvastam el az egy évvel ezelőtti bejegyzésem... érdekes volt feleleveníteni, hogy mi volt egy éve... miről szólt a híres 2008... és most itt vagyunk arról kell beszélni, hogy miről szólt az a bizonyos 2009 amiről anno még semmit sem tudtunk... de mindent össze vetve azt hiszem szép volt... valahogyan így vissza gondolva... az a rengeteg szép és jó elnyomja a rossz dolgokat amik becsúsztak... és épp azon kezdek gondolkodni, hogy mért is akarok én itt mindent összefoglalni... hiszen ha vissza fele kezdek olvasgatni akkor minden szépen le van írva... sok minden nektek talán úgy tűnik, mintha valami elmélkedés volna... de számomra az életem... minden egyes sorról tudom, hogy mért írtam és mi az igazi oka... mi hozta ki belőlem... mi a valóság alapja... mi köze az életemhez... meg ilyesmik... nah igen... éppen közben egyik igen kedves barátom zavart meg... megkért, hogy válaszoljak neki egy kör kérdésre, mert újságíró... és ennek is mi más lehetett volna a témája? hát természetesen az új év... hogy mit várok tőle... mitől félek... mit remélek... neki válaszoltam erre... természetesen... de nektek nem fogok... majd úgy is kiderül... mert nagyjából mindegy, hogy mit várok ha úgy se azt kapom... de elég is lesz itt ennyi a jövőről... hiszen ennek a bejegyzésnek az ó évről kell szólnia... rengeteg minden történt... számomra ami igazán fontos volt azok a következők... a legjobb barátnőm még mindig mellettem van... egyszer régebb elvesztettem... és amikor a tavaly év vége fele vissza kaptam emlékszem minden percben attól rettegtem, hogy mikor fogom újra elveszíteni... de nem így történt... mai napig mellettem van és szebb a barátságunk , mint valaha... épp nem rég búcsúzkodtunk, hogy idén már nem fogjuk látni egymást, de megbeszéltük, hogy minden nap beszélünk telefonon... a következő dolog az szinte már természetesnek is mondható... a legjobb barátommal egy újabb évet tudhatunk magunk mögött... sulit nem említem, az meneget, mint mindig... ha meg nem megy akkor húzzuk vagy éppen toljuk... amikre még 2009ből emlékszem az nem mást , mint... huhh sok van úgyhogy kicsit próbálom kronologizálni az agyamban... először is az a rengeteg korizás amivel az évet kezdtük... és az a sok-sok hülyeség amit ott képesek voltunk elkövetni és úgy érzem, hogy román barátaimnak is szorítok egy kis helyet... mert ezek a dolgok tőlük voltak különlegesek.... aztán jöttek a szülinapok... mindenki szép lassan töltötte a 18at... és ugye ez a híres év...ami egyedi...a felnőtté válás meg trálálá... szóval mindegyik egyedi volt és megismételhetetlen ez igaz... mert mindenkinek kitaláltunk valami hülyeséget... nagyjából erről szólt a tavasz, mert ebben az évszakban van a legtöbb barátomnak a szülinapja... aztán a söför suli... áááá igen igen megvan... elsőre sikerült megszerezni a söförkönyvet.... aminek nagyon örülök... imádok vezetni... anyira megnyugat.... a másik dolog amit felmutathatok ebben az évben az nem más, hogy végre megvan az ECDL diplomám is... nem hiába gürcöltem 3 évig... és lehet, hogy ez most böcsködésnek tűnik... de ezekért megdolgoztam és úgy érzem, hogy joggal lehetek büszke arra, hogy sikerült megvalósítani őket... de a nyaram... mondhatni egészen másról szólt... elvégre ott volt az a nap... első sorban természetesen az amikor egy igazi hercegnőnek érezhettem magamat... életem egyik legszebb napja... sose fogom elfelejteni... az idei Széchenyi - bált... aztán ott volt az a hét amikor a barátokkal elmentünk Vargyasra.... fantasztikus egy hét volt...főleg részleteiben... olyanokban amíg igazán nekem értékesek és még egy valakinek... aztán persze voltak rossz dolgok is, mint például Tusványoson... hiába, hogy jók voltak a koncertek amiken voltunk... hiába, hogy jókat buliztunk... ott volt valami ami nem csak ezt hanem a hátralevő nyaramat is igen elrontotta... aztán nyaraláááááás.... iii de sok sok szép helyen voltam.... végre egyik álmom is valóra vált, mert elvittek oda... huhh voltunk Horvátországban Pulában, Rovinjben, Porecben, Plitvicei - tavaknál és persze a Zelena lagúnában... megtanultam búvárkodni is... kis híján majdnem ott hagytam a fogam... de megérte... minden perce... az a látvány... azaz élvezet... hogy ilyen van a valóságban is nem csak a filmekben... nem csak bambulni a tvben, hanem átélni.... nyomát igaz életem végéig magamon fogom viselni mivel a vágás a lábamon mai napig látszik... de hát... ez is csak egy emlék... aztán voltunk Olaszországban... konkrétan Velencében... ehhez nem is fűzök hozzá többet... mert önmagáért beszél... és végül, deee nem utolsó sorban voltunk Magyarországon Kecskeméten, Tiszakécskén, Balatonszárszón és Nagykanizsán... igazán tartalmas kirándulás volt... örülök, hogy részese lehettem... meg aztán a tovább lépéshez szükségem volt az idegenre... az ismeretlenre... az ősz... az a hirhedt álmomról szólt... a hozzá kapcsolódó illetőről... az volt a meghatározója mindennek... aztán az a "kis" történet az életemből.... volt ebben rossz is jó is... meg tanulság is bőven... örülök, hogy így alakult ahogy... sokkal többet kaptam, mint amennyit veszettem... aztán a tél... teli volt olyan pillanatokkal amiket én csak csodáknak nevezek... az én igaz karácsonyi meglepetéseimmel... ajándékaimmal... egy bizonyos emberke feltűnése az életemben.... így karácsony tájt... egyelőre hullócsillagnak nevezném... mivel jött... bearanyozott mindent aztán ismét eltűnt... de ez még pontosabban a jövő titka... aztán a másik kis csodám... így az év vége fele nem más volt, mint egy számomra kedves barátom megjelenése az éltemen... ő egy olyan barát akinek igen sokat köszönhetek az életben... akitől rengeteg mindent megtanultam... és aki igazán felnézek... ha példaképekről beszélünk... talán igen... talán annak is mondhatnám... valami afféle mindenképpen... váratlanul jött ő is... hiszen elég rég nem beszéltem vele... de jó érzés volt arra eszmélni, hogy még mindig törődik velem... és vigyázz rám... nem mondja ki, nem mutatja... de most elárulta magát, hogy ott szép csendesen megbújik a háttérben és velem van... vigyázz rám szép csendesen és ez számomra igen fontos... nem másért csupán mert ő róla van szó... ő más... ő más, mint bárki akinek köze van az életemhez... de talán erről majd egyszer máskor... bővebben... talán egyszer neki is elmondhatnám... a szemébe, hogy mit is jelent ő nekem... hiszen szerintem nem is sejteni, hogy mennyire sokat... hmmm az idei beszámolom elég személyesre sikerült... kicsit naplószerűnek tűnik nekem... nem ilyenekhez szoktam magamtól és szerintem ti se... mindent összefoglalva voltak rossz dolgok... de szép év volt úgy érzem.. egy olyan év ami rengeteg nyomot hagyott bennem... douaminoua így kezdtem ezt az évet... hááát mos jöjjön a kétezertíz... jöjjön a bulizás holnap... azaz ma... mert igen... sikerült elhúzom... és már alig várom, hogy az élet írta történet folytatódjon....

Ha szól a szív dala...

A zene... ááá ahhoz nincs fogható... az zene... amióta az eszemet tudom azóta az életem gyökeres része... mindent meghatároz... mindent visz... de a tegnap valami fantasztikusat találtam... ugye bár köztudott tény, hogy imádok énekelni... de főleg egy bizonyos személlyel... igazából most nem is akarok bele menni a részletekbe... az álmainkba meg ilyesmikbe... az csak a miénk :) amúgy most is épp ezt a számot hallgatom... szóval... ahogy megpillantottam ezt a videó klipet... az első ami eszembe jutott az az volt, hogy olyanok, mint mi... az ahogyan a srác a lányra néz... ahogyan tiszta szívből énekel... ahogyan fülig ér a szája amikor egymásra néznek... látom bennük az amit nekünk is jelent a közös éneklés... nem csak a boldogságról énekelnek hanem átérzik is azt... be is mutatják... átélik az egészet nem csak simán eléneklik, nem csak megjátsszák... nyújtanak a hallgatónak egy csomó mindent... érzéseket, erőt, bátorságot... lejön egy az egyben a dal mondanivalója... mondom ezt én egy pop számról... huhh sose gondoltam volna... mert igaz, hogy minden műfajt fogyasztok... minden műfajból van kedvencem... vagy olyan akit kedvelek... értékelem a munkáját... de amiben igazi értéket látok az a hip-hop... az a műfaj amiben a legtöbb mondanivaló van... a legőszintébb műfaj... ami csak szívből jön... benne van az életük... a személyes tapasztalataik... az érzéseik... ezek az olyan dolgok amik számomra értékek... és ezt lássuk be a pop műfajból szinte mindenhol hiányzik... van egy kisokos aki jó szövegeket ír, de nincs hangja... aztán van egy jó hallású... ritmus érzékkel rendelkező illető is... az csinál egy vagány.. hangulatos alapot... és van egy harmadik emberke, akinek van hangja... hírneve... esetleg tehetsége is... részlet kérdése, hogy a színészkedéshez vagy éppen hangja... vagy csak külseje... és azzal fölénekeltetik és kész is egy olyan szám, ami hónapokig top és még sincs annál tovább semmi benne... én az ilyenekre csak bulizni tudok... mert akkor nem azzal törődöm, hogy mondanivaló... érték... meg ilyenek... olyankor és ilyen helyeken a hangzás a lényeg... de rajtuk látszik, hogy fontosak egymás számára és látom bennük az összetartást, a megértést... szóval egyszerűen fantasztikus az amit nyújtanak nekünk hallgatóknak.... és igen... benne van a legnagyobb vágyam is... egyeben az egész... nem csak az éneklést... de nem csak ezért fog meg ez a dal... az elején meg... rendesen mintha magam látnám a csajban... kicsit olyan vissza húzódó... aztán ahogyan pasi neki kezd énekelni és ez által bátorságot nyújt neki és aztán ő is elkezd énekelni... kiteljesedik... pont olyanok, mint mi... mint az, hogy másnak nem szívesen éneklek... csak neki... meg azoknak akik közel állnak hozzám, de a kettő nem is említhető egy lapon... mert bárhol is legyek mindig dudorászok... halkan énekelek... ez már mindenkinek megszokott... de neki és vele... rám néz... elkezd énekelni és ahogyan ragyognak a szemei és közben mosolyog... valahogyan ellenállhatatlan és dalra fakaszt... csak vele és neki tudok úgy énekelni... úgy igazán, ahogyan más még soha nem hallott... szívből és teljes torokból... ő az aki bátorságot nyújt... mert ő az aki hisz bennem és a hangomban és talán a legegyszerűbb ok miatt... mert egyedül ő tudja, hogy mim van igazán... nem csak rám néz és elítél... vagy éppen már egyből meg van a véleménye, mint a legtöbb embernek.... mert csak ő tudta elővarázsolni belőlem az igazit... a valódit...

Te vagy nekem az élet, a fény,

Fogom kezed, hogy már sose félj,

Ez a nap a te ünneped már,

S egy ajándék, ami vele jár.

(vszk.)

Boldogság,

Tőled bármit kapni, boldogság,

Elég egy apró tárgy,

Tudom, hogy ott lesz benne minden vágy.

Add hát, ne várj!

(Refrén:)

Én kincseket nem adhatok,

Csak szívemet, mint a legszebb darabot,

Nem óra ő, sem drágakő,

De bármi volt, csakis érted zakatolt.

Csak érted zakatolt, érted zakatolt.

Lehet arany, vagy ékszer, vagy kincs,

De olyan igazi, mint te vagy, nincs,

Mit is adhatok én neked még,

Egy szó, egy könyv ide nem elég.

(vszk.)

Add hát, ne várj!

(Refrén:)

Ha tudnád, a kincsekből,

Mennyire várt rád, a kincsekből,

Jöjj vedd hát, a kincsekből,

A legszebb darabot.

Még nem volt, már kezdettől,

Föld meg a vén Hold, már kezdettől,

Már akkor, már kezdettől,

Csakis érted zakatolt.

Mi összetart az éveket, még egy jégzivatar sem törheti szét,

Te vagy nekem, aki fényével vonja be rég az élet színét.

Nem akarok mást, csak te is, hogy lásd,

Hagyd a csomagolást,S add a legszebb darabot!

Vedd hát féltett kincsem, a legszebb darabot,

Téged éltet itt benn, érted zakatolt,

Őrizd hozzánk híven, a legszebb darabot

Ez a szív, most tőlem minden, érted zakatolt.

(Refrén:)

Lehet ékszer, vagy kincs,

De olyan igazi, mint te, tényleg nincs,

Mit is adhatok én neked még,

Hisz a szó nem elég, a szívemből a legszebb darabot.

Őrizd hozzánk híven, vedd hát féltett kincsem, a legszebb darabot,

Téged éltet itt benn, mint a Hold, érted zakatolt, régen bárhogy is volt,

Őrizd hozzánk híven, a legszebb darabot,

Ez a szív, most tőlem minden, érted zakatolt.

Szeretet ünnepe

Ez a picur... ez az imádni való tátott szájú kis ember... ez a parányi modell... aki most már sokkal nagyobb... hiszen felnőtt... ez az - az ember aki a világon a legfontosabb nekem... ő az akiben még soha sem csalódtam... ő az akire mindig, de mindig számíthatok legyen szó bármiről... ő az aki nap, mint nap tartja bennem a lelket... ő az aki mindig támogat... ő az aki megvigasztal... ő az aki jó kedvre derít... és ő az aki folyton játszik az idegeimmel... ő az aki sokszor az agyamra mászik és még se tudom sose megunni... és ő az akit annyira nagyon szeretek... ő a legjobb barátom :) szeresselek szííívem :D kicsi szippancsom :D

Ennek a napnak a készülődésről kell szólnia... mindnek kis ember készülődik... buzgólkodik... ajándékot vásárol vagy éppen csomagol... fát díszít... süt - főz... és mind ezt egy estéért... de nem akár milyen estéért... egy olyan estéért amelynek lényege a szeretet... imádom ezt az estét... és csupán egyetlen dolog miatt... a szeretet miatt... azért mert ez az este amit az ember azokkal tölt akiket igazán szeret, megtéve mindent annak érdekében, hogy a körülötte levők arcára minél nagyobb mosolyt varázsoljon :) annyira széép... hinni a szeretet erejében és ezen a napon igen is érezni azt, hogy létezik... körülvesz... felszínre tör... irányit mindent és mindenkit... és ezt fantasztikus végig nézni...hallani azt, hogy minden fél órában cseng a telefonod... oda rohansz és egy újabb ember keres... aki gondol rád... akinek fontos vagy... aki szeret... közben jön egy másik üzenet messen vagy éppen mailban... annyira jó szeretni és szeretve lenni... nem tudok elképzelni ennél nagyobb erőt és boldogságot a világon... az egyetlen szomorú tény, hogy az emberek ezen az egy napon gondolkodnak igazán a szívükkel... pedig minden egyes lépésüket a szív hangja kéne meghatározza és a szeretet végig kísérje... mint ezen a napon...

Ilyen módon is szeretnék mindenkinek, aki olvas egy gyönyörű, békés és szeretetben nagyon - nagyon gazdag karácsonyt kívánni... ne feledkezzetek meg arról, hogy igazi ajándékot csak a szíveteken át tudtok adni, valamint kapni is és, hogy a karácsonyi csoda a szívetekben lakik... Valamint szeretném megköszöni minden barátomnak és minden kedves olvasónak, hogy tőrödnek velem oly annyira, hogy a bejegyzéseim méretével nem foglalkozva olvasnak engem... jó érzés tudni, hogy másnak is nyújthatok valamit az által, hogy kiírom magamból a gondolataim :)

Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.

Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája. Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke megmentheti, és meg is fogja menteni a világot. Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és tökéletessé is fogja tenni a világot.

Elhozott téged a karácsony...

Sok minden történt velem a nyár folyamán... mint mindenki mással is... most jogosan kérded kedves olvasó, hogy mi történt velem... elment a maradék eszem is, hogy a nyárról kezdek írni amikor kint esik a hó... hát nem éppen így van... csak ahhoz, hogy ez az egész értelmet kapjon kicsit vissza kell kanyarodni a múltba... igazából ez a bejegyzés egy régebbi... még egy nyári bejegyzésnek akár a folytatása is lehetne... 4 hónap telt el azóta... és mi történt ez alatt??? semmi... az a bizonyos bejegyzés úgy végződött, hogy minden szép volt... talán sokkal több is, mint csupán szép... de egy pillanat... egy pillanat elég volt ahhoz, hogy minden az ellentettjére forduljon... hogy a szépből és a jobból pokol legyen... és mind ez csupán egy pillanat műve... ezt követően elég sok időt arra pazaroltam, hogy a kérdéseimre választ kerestem... belőle próbáltam válaszokat ki csikarni... faggattam... próbáltam kommunikálni vele, de mind hiába... ő vagy válaszra se méltatott vagy kikerülte azt, hogy bármire is válaszolnia kelljen... ehelyett... inkább, hogy tisztáztuk volna a dolgokat és ő is, valamint én is tisztán láttunk volna... ő inkább a menekülést választotta... a könnyebb utat... habár máig sem tudom, hogy mi játszathatott le akkor benne... miden zavaros volt... akárcsak most is... eltűnt... nem keresett... egy ideig próbáltam újra kapcsolatot teremteni vele... kerestem is nem egyszer... de mind hiába... ő csak nem akart jelentkezni... csak nagy ritkán muszájból felbukkant pár percre és aztán vissza is zuhant a távolba... a homályba amennyire csak tudott... én kerestem... igen kerestem, mert úgy érzetem, hogy annak ami volt nem így kellene vége lennie... mert nem tudtam elfogadni, hogy amit ő adott nekem és amit állítása szerint tőlem kapott annak így kéne véget érnie... a félre értés elkerülése érdekében leszögezem kedves olvasó, hogy nem szerelemről beszélek, nem szerelmet adtunk egymásnak... hanem valami egészen mást... értékeket... boldog percekről szóló emlékeket... szóval igen is próbálkoztam, mert szeretem volna, hogy legalább egy igen halvány kapcsolat megmaradjon köztünk... aztán feladtam... nem volt más választásom... többet nem kerestem.. nem foglalkoztam vele és a hozzá kapcsolódó dolgokkal... az igazat megvallva dühös voltam rá... nagyon dühös... haragudtam rá... nem azért mert csak így eltűnt... hanem amiatt amit tett, ami előtt eltűnt... megbántott... nagyon megbántott... át gázolt rajtam és az érzéseimen... és igen aztán eltűnt... 4 hónapon keresztül... szinte semmit nem hallottam róla... soha sem beszéltünk ez idő alatt... nem kerestem... nem keresett... szép lassan úgymond feledésbe merült... a dühöm lecsillapodót... nem érzetem már iránta semmit, csak közönyt... közömbösé vált számomra... a sok jót lerombolta az a rossz és az a fájdalom amit hátra hagyott... csupán az emlékek maradtak szépek... azokat semmi nem tudta befeketíteni... azok értékét semmi sem tudta megfakítani... így telt el ez a 4 hónap... más dolgok foglalkoztattak... más dolgok kerültek előtérbe, míg nem egy nap felbukkant... csak úgy a semmiből... ok nélkül... jött és rám köszönt... mintha semmi sem történt volna... mintha nem telt volna el az a 4 hónap... mintha azóta is minden nap beszéltünk volna... mintha nem bántott volna meg... nem sértett volna vérig... érthetetlen... most mért?? mért pont most??? mire fel jutottam eszedbe?? elvégre nem rajtam múlott az egész... nem én léptem le... most mi járhat a fejedben, hogy újra megjelentél??? most mit akarsz tőlem??? szeretném tudni, mert utálom ha játszadoznak velem... amikor először beszéltünk nem gondoltam, hogy bármi komolyabbra is kéne számítsak... azt hittem, hogy ennyi... élet jelt adtunk egymásnak... hogy még mindketten élünk és kész... aztán amikor harmadszorra és negyedszerre is feltűntél valami ilyesmi kifogással, hogy jó a képem... jól áll a szemüveg... szép a státuszom meg hasonlok akkor már valami nem stimmelt... s főleg, hogy soha nem jötté egy sima sziával... mindig valami indokkal... mintha az a sima köszönés nem lenne elég érv, hogy írj... nem értem még most se, hogy 4 hónap hallgatás után.. mi ez a hirtelen nagy érdeklődés irántam... ilyen rövid idő alatt annyiszor keresni engem... miről juthattam eszedbe??? hirtelen mitől lett olyan fontos újra éleszteni ezt a kapcsolatot... egy olyan kapcsolatot ami eszedbe se jutott 4 hónapig... aztán hirtelen csak hiphop kell ápolgatni... mi játszódhat le benned??? és a nyáron mi??? annyira jó volna ha megtudnánk beszélni ezeket a dolgokat... mert annak ami köztünk van... akár minek is nevezendő, de tudom, hogy a hátterében van pár olyan tényező ami elég zavaró tud lenni ha az ember foglalkozik velük... és egyetlen ésszerű oknak ezt tudom felhozni, hogy ezek miatt tűntél el... főleg, hogy egyik okról tudom, hogy zavart... mert arról nyilatkoztad is, hogy zavar... és ilyen szemszögből megtudnálak érteni... de más szemszögből nagyon nem... azt sose fogom tudni valószínű megérteni, hogy le léptél azzal a másik csajjal... miközben ugyan az volt vele is a szitu ami velem... ugyan ez a tényező állt fent nála is... és őt elfogadtad ezzel együtt... de engem nem... igen... ezzel elveszteted a bizalmamat... kimentem veled a városba most vasárnap... nem másért csupán szeretném megtudni, hogy most mit akarsz tőlem... mért akartál belépni az életembe újra... amikor én akartam, hogy ott legyél te még csak azért sem akartad... és most amikorra eltudtam fogadni azt a tényt, hogy nem vagy... csak úgy magadtól vissza jöttél... elhozott egy hópehely... elhozott a karácsony... nem tudom te mennyire vetted észre... de sajnálom nem tudok bízni benned és ez abban is megnyilvánul, hogy mennyire távolság tartó vagyok... nem tudok úgy viszonyulni a dologhoz, mint te... mintha semmi sem történt volna... nekem ez nem megy... nem tudom, hogy te hogyan csinálod... de lehet, hogy neked azért megy, mert te bántottál meg engem és nem én téged... de, hogy azzal kapcsolatosan mi játszódott akkor le benned.. mi játszódhat le most benned így vissza gondolva... ötletem sincs... és valahol igazán elvárnám, hogy elődrukkolj a múlttal... mert van rajta amit megbeszélni még akkor is ha már nem vagyok rád dühös... ha már úgymond megbocsátottam neked... nem tudom, hogy ezúttal meddig leszel mellettem... mikor fogsz újra eltűnni... még azt sem tudom elhinni neked, hogy még fogunk találkozni... még akkor sem, ha ez alkalommal mikor haza kísértél azt mondtad, hogy szeretnéd ha én is ki hívnálak... nem tudom, hogy mikor fogok tudni újra bízni benned vagy, hogy egyáltalán fogok tudni valaha újra bízni benned... de azt tudom, hogy amíg meg nem beszéljük a múltat és le nem rendezzük normálisan addig esélye sincs annak, hogy komolyan vegyelek... mind addig nincs amíg nem kapok pár dologra választ... az egyetlen baj az, hogy túlságosan kedves vagy és figyelmes és szinte hihetetlen, hogy ezzel mennyire tudod manipulálni a körülötted lévőket még akaratuk ellenére is... és ezzel a találkozással is mennyit le tudtál faragni abból a kő falból amit közénk húztam fel tudatosan... nem akarlak azon belül engedni amíg nem tudom, hogy mit akarsz tőlem és amíg nem tudok válaszokat... nem foglak keresni ezután sem... ha komolyak a szándékaid akkor te majd újra keresni fogsz... ezt majd az idő szép lassan eldönteni... de egyelőre még azt sem tudom, hogy csak a karácsony hozott és az elmúltával te is eltűnsz-e újra... szeretném ha újra bízhatnék benned... szeretnék újra hinni benned... de ez nem rajtam áll... és ezzel együtt szeretném ha nem csak a karácsony hatására történne ez az egész... szeretném ha azért lennél ilyen és azért viselkednél így, mert a szívedre hallgatsz...

Ha hull a pelyhes...

Ma reggel arra ébredtem, hogy puha hó takaró borít mindent... annyira fantasztikus érzés... gyönyörű látvány az első hó... hatalmas hópelyhek táncoltak alá a magasból... aztán jött a kemény kezű szél, mely óriásit kavart rajtuk... a pihék erejétől csak úgy tova táncoltak a messzeségbe... de vajon ez mit rejt maga mögött... a hó... a hideg... tél... a szeretet ünnepének rohamos közelsége... örömet? mérget? bánatot? szeretetet? szerelmet? vágyat? csalódást? vigaszt? boldogságot? vidámságot? szomorúságot? bút? szerencsét? egyáltalán le lehet ez így osztani? valójában mindent maga mögött rejt... hiszen annyira összetett minden ami körül vesz minket... vannak emberek akik számára örömet hoz... vannak olyanok akik örülnek a hónak, hiszen ez kedvez a téli sportoknak... a síelésnek vagy éppen a snowboardozásnak... és azok is ide tartoznak akik szeretik a havat... szeretnek a párjukkal kézen fogva sétálni havazó éjszakában... csendesen hallgatni ahogyan ropog a friss hó a talpuk alatt... vannak akinek csupán nyűg... mérgelődnek, hogy nem lehet közlekedni... vastagon fel kell öltözni... még a kedvük is messze száll attól, hogy a jó meleg kuckójukból kimozduljanak a dermesztő téli varázsba... vannak akik számára bánatot... hiszen az ablak párkány mellé kucorodva... a buzgó járó kelőket bámulva még jobban elfogja őket a magány érzése... akár nagy akár kicsi vagy... a kicsiknek megszakad a szívük, hogy pajtásaik milyen jó ízűen nevetgélnek és hó-gomolyáznak a téren... élvezik a téli szünet minden egyes percét... ezzel szemben te itt ül és a szoba ablakból irigykedve... egyedül figyeli őket... de ha nagy vagy se sokat változtat ez a tényen... csak annyiban ahogyan a hóban csatázó gyerekekre nézel elmosolyodsz és bele gondolsz, hogy de szép is volt amikor te is olyan kis pöttöm voltál és a barátokkal örvendeztél a hónak, de nem időzöl sokat az ők látványukon... tekinted tova siklik egy fiatal szerelmes párra... és össze szorul a szíved... attól ahogyan kéz a kézben sétálnak a táncoló hópelyhek közt... de vannak akiknek szeretetet rejt... szeretetet az ahogyan egy erős férfi kezébe fektetve a te saját pici és törékeny kezed suhantok tova a jégen... egy fajta biztonságot adva az, hogy amíg ezt a kezet szoríthatod addig bántódás nem érhet... a szeretet ezer és ezer parányi módon nyilvánulhat meg... vannak akiknél abban rejlik ha a szeretet ember arcáról letörölgethetik a havat, reményt és törődést sugározva és vannak olyanok akiknek abban, hogy felsegítik a földről, hiszen bárkivel megesik, még a legjobb korisokkal is, hogy elesnek vagy éppen abban ha egy mosollyal vagy pár meleg szóval... pillantással a másik tudtára adhatják, hogy mennyire fontos is ő számukra... de vannak akiknek a hó szerelmet rejt... vannak akiknek az ünnep hozza el párjukat, mint a mesékben... de olyanok is akadnak, nem kevesen akik, így a szeretet ünnepét megelőző időszakban sokkal érzékenyebbek... sokkal több figyelmet fordítanak érzelmeikre és rá döbbenek, hogy én igenis szeretem őt....de sajnos olyanok is vannak akik ekkor döbbenek rá arra, hogy mind eddig valaki csak játszott az ő érzéseivel... csak szédítette... hiába... annak ellenére, hogy barátai több százszor próbálták rá vezetni az igazságra... felnyitni a szemét... ő egyszerűen nem akart hinni nekik... de most... a saját szemével lássa... a saját bőrén érzi, hogy eddig hitegethette magát... eltusolhatta a kételyeket amiket barátai jó tanácsai keltettek benne...de most már nincs ez az opció... most már oly annyira a szívét érte a csalódás, hogy már nem hitegetheti tovább magát... el kell fogadni a szomorú valóságot... vannak akik most nyernek vigaszt... egy filmben... egy karácsonyi dalban... egy mosolyban.... egy ölelésben... egy érintésben... egy tekintetben... bizony olyanok is vannak akikre most talál rá a boldogság... akik életüknek azon megállójához érkeztek, hogy övék lehet a nyugalom... az öröm... a jó kedv... a szeretet és ezernyi más apróság... annak függvényében, hogy kit mi boldogít... vannak akikre a vidámság talál rá egy kicsiny ajándéktól... de vannak olyanok is akiknek a szomorúság milliónyi formája közül egyet rejt a hó... ez érintheti illető szívét... akár az egészségét... akár a lelkét... akár a környezetét és rá is hatással lehet... és vannak akiknek szerencsét rejt...vagy éppen ők találnak rá a szerencsére... és napjaik olyan tudatban libbennek tovább, hogy egyszerűen minden össze jön... amibe bele vágnak az minden sikerül... minden jól végződik... még ha úgy néz is ki, hogy esély sincs erre... ezernyi ilyen és hasonló dolgokat rejthet minden egye hópehely mely földet ér ebben a pillanatban... minden hópelyhecske lehozhat valami szépet vagy rosszat oda fentről... nekünk emberek nincs más dolgunk, mint megtalálni a számunkra megfelelő kis pelyhecskét...

Őnkínzás??

Nem bírom felfogni, hogy hogy tud ennyi érthetetlen dolog lenni a világon... egyszerűen ezt nem lehet felfogni és kész... amikor az embernek jobb napjai vannak még valahogy elfogadja őket.. nevet egyet rajtuk és tovább áll... valamivel leköti magát... de amikor rossz napja van az ilyen és hozzá hasonló gondolatok... badarságok a sírba tudják tenni... éééééés nekem most rossz napom van, ha ebből indulunk ki... és ma egyszerűen nem tud a fejembe férni az, hogy ha valami nem úgy van ahogyan szeretnénk... ha valami nem sikerül... ha valami még csak azért sem megy minél jobban azon vagyunk, hogy sikerüljön és még azért se jön össze... akkor nem értem és egyszerűen nem bírom felfogni... ezt meg legszívesebben ordítani tudnám... de az sem segítene és akkor sem bírnám a csöppnyi agyamba préselni, hogy egy ilyen esetben az ember mért ösztönösen magában keresi a hibát??? nem.... akkor sem értem... lehet, hogy én vagyok totál hülye vagy nem tudom, de mért gondoljuk ezt?? te mért gondolkodsz így??? és én vajon mért??? honnan vesszük azt, hogy a mi hibánk minden??? s akkor egyre jobban csak magunkat kezdjük kínozni... és kezdődik az ezernyi költői kérdés... nem is költői... csak olyan szempontból, hogy csak kérdezzünk saját magunktól, de választ nem kapunk soha... csak a feltett kérdésekkel és a rájuk pazarolt idővel maradunk... egy ösztönös ökörség... semmi más... mitől lenne több?? az, hogy az ember saját magát kikészíti és olyan kérdésekre próbál magában választ találni amikre nem lehet... csak a másik fél tudna rájuk választ adni... de még talán ő se... de nem... akkor se fogom ez soha megérteni... nem fogom soha felfogni... hogy még is mért jön ez az önkínzás egy belső ösztönzés erre?? mért jön az, hogy magadtól kezd kérdezgetni, hogy én mért nem vagyok jó?? a másik mivel jobb, mint én??? mi nem jó bennem??? mért nézek így ki??? talán nem vagyok elég vékony neki.... hozzá... mért nem tetszek neki??? mi nem tetszik bennem??? az arcom??? a szemem??? a szám?? a kezeim??? a lábaim??? a hajam??? a viselkedésem??? a beszédem??? a szavaim??? a gondolataim??? vagy az, hogy szeretnél szeretni??? kínzód magad.. hol ott talán az igazságnak... a "miért nem"-nek semmi köze ezekhez a gondolatokhoz... talán nincs is rá válasz... ugyan úgy ahogyan neked jönnek ezek a kérdések akaratod ellenére... neki is azok az érzések jönnek amiket...te vagy én nem tudunk elfogadni és a mértjét keressük... de akkor is kérdések hada ostorozza az agyad... a szíved... és semmi válasz... pedig... olykor annyira jó érzés lehetne kimondani azt, hogy lerohamoztak a válaszok... ha csak nagyon ritkán is... de jöhetne egy olyan nap... elég volna egy olyan pillanat is, amikor a válaszok hada ostromolna... egy... csak egy olyan pillanat amikor arra a rengetek kérdésre választ kapnál...az ilyen féle hadaknak engednék... szívesen engedném, hogy lerohamozzon... de akkor nem tudna az élet így kínozni s mi egyebek... így kell ennek lenni... sajnos... mert ez az élet imádja ha kínozhat... mintha örömét lelné ebben... majd egy szebb napomon igyekszem megküzdeni vele... majd akkor... de most nem megy úgy, hogy inkább szembe fordulok és harcolok ellene... még akkor is ha tudom a csata kimenetelét... még akkor is ha tudom, hogy semmi esélyem nyerni... talán majd mikor leteszem a párnára a fejem és becsukom a szemem elnyomom magamban annyira, hogy szembe tudjak nézni holnap újra a gondjaimmal... egy bágyadt mosollyal a világ felé fordulni és elhihetni vele, hogy semmi gond...

Annyira nem így terveztem a decemberemet... valahogy úgy képzeltem el, hogy a karácsonyi dalok és filmek mellett készülödök a szeretet ünnepére... úgy képzeltem el, hogy nem fogok törödni a rosszal most... ebben az időszakban amikor a világ leghaltamasabb érzéséről szól az élet... az egyetlen olyan dologról ami értelmet ad mindennek... annyira nem így terveztem... valami szépet.... boldogságot és főképpen szeretetet terveztem... úgy hittem, illetve probáltam elhihetni magammal, hogy ha az nem fog tudni boldogítani, hogy valaki viszont szeret, akkor a rosszat, a nehézségeket majd azzal elnyomom, hogy én szeretek és azoknak akik igazán fontosok nekem megprobálok örömöt szerezni...

Mikulás :)

DuSsSy :): akartam írni valamit a szépről az ürümről a szeretetről...6dikán neki kezdtem az lett a címe h mikulás olyan aktuális volt... a mikunap kapcsán vmi ilyesmiről... az örömről amit egymásnak okozunk olyankor s trálálá...de ennyi lett van egy címem és nem tudok hozzá szólni...

Szippancsom :X: ne a mikulasrol es a megszokott salakos erzelmekrol irj... hanem arrol ami a hatterben huzodik es sokkal szomorubb

Szippancsom :X: es csak a vegen terj ra a mikulasra

Szippancsom :X: legyen elvont

DuSsSy :): nem konkrétan mikuról akartam hanem a mögötte levő dolgokról...az érzelmi részéről stb

DuSsSy :): most látom h mit írtam ürümről xD

Szippancsom :X: :))

DuSsSy :): vhogy kicsit ki akartam törni... h mindig a rosszat taglalom s minden...legyen vmi vidámabb is de... ááá nem megy... pedig akartam... próbáltam...

DuSsSy :): írtam pár sort aztán töröltem... s ezt eljátszottam párszor..

DuSsSy :): neki keseredtem másnap is..de úgy se tudtam kipréselni magamból semmit...

DuSsSy :): de tudom mi lesz...most jött meg az ihlet

Szippancsom :X: mi?

Szippancsom :X: mert nekem lenne egy otletem

DuSsSy :): nah mond

DuSsSy :): aztán mondom én is

Szippancsom :X: kezdheted ugy hogy errol probalsz irni mar napok ota... es rajottel kozben hogy nem a konkret hanem az elvont dolgokrol kell irni

DuSsSy :): nah tudtam én h nagyjából ugyan ott jár az agyunk

DuSsSy :): igazából nekem azaz ötletem jött h ezt a beszélgetést másolom be

DuSsSy :): és az lesz a bejegyzés, hogy nincs ötlet a bejegyzéshez

DuSsSy :): azaz ötlet az volna csak nem megy...

DuSsSy :): mert ez úgy olyan öszínte lenne s ilyen még nem volt

DuSsSy :): mit szólsz?