Őnkínzás??

Nem bírom felfogni, hogy hogy tud ennyi érthetetlen dolog lenni a világon... egyszerűen ezt nem lehet felfogni és kész... amikor az embernek jobb napjai vannak még valahogy elfogadja őket.. nevet egyet rajtuk és tovább áll... valamivel leköti magát... de amikor rossz napja van az ilyen és hozzá hasonló gondolatok... badarságok a sírba tudják tenni... éééééés nekem most rossz napom van, ha ebből indulunk ki... és ma egyszerűen nem tud a fejembe férni az, hogy ha valami nem úgy van ahogyan szeretnénk... ha valami nem sikerül... ha valami még csak azért sem megy minél jobban azon vagyunk, hogy sikerüljön és még azért se jön össze... akkor nem értem és egyszerűen nem bírom felfogni... ezt meg legszívesebben ordítani tudnám... de az sem segítene és akkor sem bírnám a csöppnyi agyamba préselni, hogy egy ilyen esetben az ember mért ösztönösen magában keresi a hibát??? nem.... akkor sem értem... lehet, hogy én vagyok totál hülye vagy nem tudom, de mért gondoljuk ezt?? te mért gondolkodsz így??? és én vajon mért??? honnan vesszük azt, hogy a mi hibánk minden??? s akkor egyre jobban csak magunkat kezdjük kínozni... és kezdődik az ezernyi költői kérdés... nem is költői... csak olyan szempontból, hogy csak kérdezzünk saját magunktól, de választ nem kapunk soha... csak a feltett kérdésekkel és a rájuk pazarolt idővel maradunk... egy ösztönös ökörség... semmi más... mitől lenne több?? az, hogy az ember saját magát kikészíti és olyan kérdésekre próbál magában választ találni amikre nem lehet... csak a másik fél tudna rájuk választ adni... de még talán ő se... de nem... akkor se fogom ez soha megérteni... nem fogom soha felfogni... hogy még is mért jön ez az önkínzás egy belső ösztönzés erre?? mért jön az, hogy magadtól kezd kérdezgetni, hogy én mért nem vagyok jó?? a másik mivel jobb, mint én??? mi nem jó bennem??? mért nézek így ki??? talán nem vagyok elég vékony neki.... hozzá... mért nem tetszek neki??? mi nem tetszik bennem??? az arcom??? a szemem??? a szám?? a kezeim??? a lábaim??? a hajam??? a viselkedésem??? a beszédem??? a szavaim??? a gondolataim??? vagy az, hogy szeretnél szeretni??? kínzód magad.. hol ott talán az igazságnak... a "miért nem"-nek semmi köze ezekhez a gondolatokhoz... talán nincs is rá válasz... ugyan úgy ahogyan neked jönnek ezek a kérdések akaratod ellenére... neki is azok az érzések jönnek amiket...te vagy én nem tudunk elfogadni és a mértjét keressük... de akkor is kérdések hada ostorozza az agyad... a szíved... és semmi válasz... pedig... olykor annyira jó érzés lehetne kimondani azt, hogy lerohamoztak a válaszok... ha csak nagyon ritkán is... de jöhetne egy olyan nap... elég volna egy olyan pillanat is, amikor a válaszok hada ostromolna... egy... csak egy olyan pillanat amikor arra a rengetek kérdésre választ kapnál...az ilyen féle hadaknak engednék... szívesen engedném, hogy lerohamozzon... de akkor nem tudna az élet így kínozni s mi egyebek... így kell ennek lenni... sajnos... mert ez az élet imádja ha kínozhat... mintha örömét lelné ebben... majd egy szebb napomon igyekszem megküzdeni vele... majd akkor... de most nem megy úgy, hogy inkább szembe fordulok és harcolok ellene... még akkor is ha tudom a csata kimenetelét... még akkor is ha tudom, hogy semmi esélyem nyerni... talán majd mikor leteszem a párnára a fejem és becsukom a szemem elnyomom magamban annyira, hogy szembe tudjak nézni holnap újra a gondjaimmal... egy bágyadt mosollyal a világ felé fordulni és elhihetni vele, hogy semmi gond...

Annyira nem így terveztem a decemberemet... valahogy úgy képzeltem el, hogy a karácsonyi dalok és filmek mellett készülödök a szeretet ünnepére... úgy képzeltem el, hogy nem fogok törödni a rosszal most... ebben az időszakban amikor a világ leghaltamasabb érzéséről szól az élet... az egyetlen olyan dologról ami értelmet ad mindennek... annyira nem így terveztem... valami szépet.... boldogságot és főképpen szeretetet terveztem... úgy hittem, illetve probáltam elhihetni magammal, hogy ha az nem fog tudni boldogítani, hogy valaki viszont szeret, akkor a rosszat, a nehézségeket majd azzal elnyomom, hogy én szeretek és azoknak akik igazán fontosok nekem megprobálok örömöt szerezni...