5 hete semmi mást sem csinálok, minthogy reggeltől estig tanulok.... de most végre vége... hihetetlennek tűnik, így vissza gondolva... de eltelt még is ... akármilyen nehéz is volt... holnap még egy kis ismétlés... szombaton a hatodik, egyben az utolsó vizsga... és eltelt már is egy év... a híres első egyetemi év... ami teli volt nehézségekkel.... és hihetetlen módon már is vége.... így vissza gondolva úgy eltel, hogy észre se vettem... már csak 4 van hátra... alig várom, hogy 6 hét múlva végre haza mehessek és megölelhessem újra a szüleimet és végre az én kis szerelmem a karjaiba közé zárhasson... 5 hét ...tele nehézségekkel.... tele küzdelemmel.... idegességgel... félelemmel... ingerültséggel... türelmetlenséggel... hiányérzettel... és még sok más negatívummal... úgy érzem nagyon nehéz volt erősnek maradni... már amennyire mondhatom, hogy sikerült... habár voltak pillanatok amikor megtörtem... de igyekeztem olyankor is mihamarabb összeszedni magam... mert ezek a hetek nem ennek adtak időt... nem volt idő ilyesmire itt tanulni kellett... mese nem volt.... reggel keltünk... éppen ettünk... egész estig tanulás.... aztán lefekvés és másnak kezdjed előröl és még ne golyóz be egy idő után... még képes légy türelmesnek maradni és nap, mint nap újra képes lenni leülni a könyv mellé.... jajj és a legfontosabbat el is felejtettem még képes is légy figyelni, legyen energiád és erőd tanulni... újabb 100 oldalakat bele gyömöszölni abba a csöpp kis fejedbe... és néha ne érezd úgy, hogy teljesen bedilizel menten... ha még egy mondatot meg kell jegyezz... és még azt is elvárják, hogy vissza is tudj mindent mondani... és ne csak vizsgakor hanem máskor is... na persze... nem egy word dokumentum vagyok... hogy amit belém pötyögnek azt mindörökké megtartom... de vége... végre... még egy napocska... egy kis ismétlés... közbe pakolgatás és hopp azon fogom kapni magam, hogy már is eltelt... és aztán reggelibe levizsgázom és szabad leszek végre.... majd újra otthon lehetek végre... soha nem szabad feladni az tény... habár az elmúlt hetek alatt sokszor éreztem, hogy még is feladom, mert már nem bírom.... de aztán muszáj volt folytatni... és most így vissza gondolva meg is érte.... most, hogy már csak egy kis nyúlfarknyi van hátra belőle... és még jól is sikerült... megérte... majd nyáron kipihenek mindent... azokkal akiket szeretek... VÉÉÉÉÉÉÉÉGREEEEEE VÉÉÉÉÉÉGEEEE.... ezt is megértem :D
