A nap, amikor örökre szabaddá teszem magam

Már jó ideje ugyan, hogy elhagytalak és új életet kezdtem a szó legmerészebb értelmében, hiszen a régit porrá zúztad és engem vele együtt... panaszra egy szavam sem lehet hiszen ahhoz képest, hogy akkor hol voltam és mára hová jutottam ég és föld a különbség... a gond csupán annyi, hogy még mindig félek tőled valamennyire a szívem legmélyén és ezért nem tudtalak teljesen kizárni az életemből... tudom, hogy sajnos az emlékedtől soha nem fogok tudni megszabadulni és a sebektől sem amit a szívemen, meg a lelkemen ejtettél... a fizikai sebeim, a zúzódások, a monoklim, a kék-zöld foltjaim ugyan begyógyultak, de a lelkembe végzetes sebek maradtak, ezeket nem lehet meggyógyítani semmilyen gyógymóddal... tanulságként ott fognak tátongani életem végéig... de a mai lesz az a nap amikor utoljára mérgezed az életem, utoljára nézem meg a profilod, bármely képed vagy bejegyzésed, mert eddig sajnos a lelkem nem állt készen arra, hogy időnként nézzek rá nem azért, mert bármit is akarnék tőled, csupán így nyertem megnyugvást, hogy nem kell félnem tőled, mert épp egyébbel vagy elfoglalva... de a mai nappal belátom, hogy ez is csak egy görcsös pót cselekvés amivel saját  magam ellen és a saját lelki békém ellen teszek... magyarázhatom magamnak nap estig, hogy ettől nyugodtabb vagyok, de leginkább csak minden alkalommal feltépek egy sebet és bekukkantok alája... így hát bármilyen nehéz is legyen mától legyen ez az a nap amikor többé nem teszem ezt saját magammal, így is arra törekedve, hogy megszabaduljak tőled amennyire  csak bírok és  a történtek után csak lehet... hiszen kinek van szüksége egy narcisztikus, bordellineos, agresszív pszichopata energia vámpírra az életében.. még csak így interneten keresztül is ártalmas vagy az emberekre... a mai nap az utolsó innentől kezdve nem hagyom, hogy még így se a boldogságom, a lelki békém útjába állj!