Gyűlöllek

Érdekes dolog ez a gyűlölet vagy utálat... de most nagyon ezt érzem és mindez mellett irtóra dühös vagyok... és bár mondják, hogy néha az emberből a düh beszél... de nem hinném én veled kapcsolatban már ezen messze járok rég.... persze biztosan felerősíti... de nem csak ez beszél belőlem... mindent elnéztem neked... mindent megszerettem benne és úgy fogadtalak el ahogy voltál... pedig volt... rengeteg dolog volt amit kimondottan utáltam benned... de ahogy jobban megismertelek mindezek eltörpültek volt ami hamar volt ami csak később... ezek között volt amit mondtam is, hogy zavar... volt amit soha nem tettem szóvá... de semmi nem számított, mert beléd szerettem és minden eltűnt szép lassan... szép lassan már nem zavart annyira... majd egy idő után már szerettem a hibáidat is... ez a szeretet ereje... széppé tenni egy emberben mindent még azt is ami nem az... úgy szerettelek ahogy voltál és semmit nem változtattam volna rajtad... és mindezért mit kaptam én? hátba szúrtál... újra és újra... kést döftél a hátamba és nem egyszer... s ha ez még mindig nem lett volna elég... akkor, hogy biztos ami biztos legyen azt még jóóóól meg is forgattad... hazudtál... átbasztál... kihasználtál... kicsúfoltál... hülyének néztél és még sorolhatnám... nos hát akkor tudd meg... hogy utáltam a baleseted után nem voltál annyira képes, hogy a fogadból a hiányzó darabot kijavíttasd egy fogorvos segítségével, bár erősen adsz a külsőre... a kinézetre és társaira... nos akkor észre vehetnéd magadban is a külsődben rejlő hibákat nem csak bennem... elég piperkőc vagy és ennyire még sem voltál képes... pedig nagyon zavaró bárki számára aki szembenéz veled és alapból mindenki csak arra gondol, hogy hanyagság, hogy ennyire nem vagy képes magadért és nem másért... mivel elég sokat elárul bárkiről az ha szembenéznek veled és látják, hogy a fogaid rendben vannak vagy nem... utáltam a diasztémád... bár erről nem tehetsz és olyan is van akinek kimondottan tetszik... de én utálom bárkinél és egyáltalán nem tetszik és még is ezt sem tartottam problémának benned, mert elfogadtalak vele együtt, bár rettentően idétlennek találom bárki esetében... utáltam, hogy parasztul beszélsz... paraszt hanglejtéssel és az összes barátom kiröhögött a hátad mögött emiatt...bár én szebben fogalmaztam amikor rá kérdeztél és azt mondtam, hogy fura a hangod... nos nem fura volt csak parasztos... és látod itt az elő példa, hogy ugyanezért te mást leparasztoztál és kiröhögtél, hol ott se voltál különbb semmivel sem... utáltam, hogy tanulatlan vagy... hogy nem írjak butát... na jó kiegyezzünk egy butácskában... és ez leginkább nem a mindennapi dolgokban nyilvánult meg hanem a véleményeidben, a szörnyű helyesírásodban (tudom az enyém is távol áll a tökéletestől) és pont ezért valljuk be óriási lehet ott már a baj ahol még engem is zavar... főleg mikor 500x leírtam neked legalább azt a szót, hogy ÁLOM és te 501.re sem vetted észre és úgy is ÁLLOMnak írtad... hogy ne említsek a társai közül mást... aztán meg ott volt az amikor a saját szakmámon belül beszéltünk valamiről és elmondtam, hogy az a dolog hogyan működik és te még csak azért is jobban tudtad... akkor ez mit bizonyított??? a butaságod... nem tartom magam mindent tudónak, de egy gyógyszerésszel, nem egy gyógyszerről és annak hatásáról fogok vitázni, mert biztos jobban tudja a dolgokat mint én, mert az az ő szakmája... és nem fogok neki erősíteni 1001ig, hogy már pedig ez úgy van ahogy én mondom... na de kell ehhez is egy minimális inteligencia, hogy az ember belássa az ilyesmit... szóval azért az ember ha mást nem is ért Isten igazából, de a szakmáját azért csak tudja... elvégre azt tanulta töviről hegyire és csak azt gyakorolja nap, mint nap... és nem pont te fogod ebben lepipálni, akinek se egyeteme és még az érettségit sem elsőre hozta össze... vitázni olyanról amihez se te nem értesz igazán se én az meg megint más... de akkor is belátod, ha a másik jobban érvel és igaza van... nem még akkor is lehülyézed a másikat, hogy már pedig te nem tudod jól... mert már más érved nincs amivel felül kerekedhetnél rajta... utáltam benned, hogy nagyképű vagy... magad és a legjobb barátod Istennek tartod és mindenki mást hülyének nézel és még ráadássul egymással sem vagytok őszinték csak nagyoskodtok és vetítetek, hogy ki tűnjön vagányabb csórónak... utáltam, hogy lenéztél mindenkit magakörül egy minimális pár embert kivéve... mindenkiről flegma véleménnyel voltál ezt a pár embert leszámítva... utáltam, hogy csak az volt jó amit te csináltál vagy gondoltál... hol ott ez messze nem így volt... utáltam, hogy semmire nem voltál képes nemet mondani és ezért össze vissza ígértél mindenkinek mindent és a végén a negyedének sem voltál képes eleget tenni... egyenesen már gyűlöltem az üres ígéreteidet... ne ígérd meg ha úgysem tudod vagy egyáltalán nem is akarod betartani... utáltam még 1001 dolgot benned és még is őrülten szerettelek és szeretlek... bár mondják, hogy egy hajszál a különbség a gyűlölet és a szerelem között... talán így van... de még is óriási a különbség közted és köztem a rengeteg közös ellenére... és legfőképpen ez, hogy bármit és bármennyire  is utáltam benned és szerettelek és bármit megadtam volna neked, bármivel együtt elfogadtalak... mert így szerettelek a hibáiddal együtt.. így voltál és vagy jó... mert kinek nincsenek hibái??? de te ha az valóban szerettél is... is kibírtad és türelmetlenül vártad, legalább fele annyira, mint én azt, hogy végre találkozhassunk és utána ennyit tudtál mondani... egy övön aluli megjegyzést a kinézetemre... azok után, hogy ezerszer láttál már... pff ne haragudj meg, de nálam ez kritikán aluli... és csak téged minősít még inkább... azt, hogy egy gyökér vagy... egy gerinctelen féreg... akinek annyira nem volt és nem is lesz soha bátorsága, hogy elmondja valaha az igazat... hogy leálljon az állandó hazudozásokkal... hogy szembenézzen a tettei következményeivel, ahelyett, hogy még egyet hazudna és azzal próbálná megoldani a helyzetet.... gyerek vagy még... naaagyon gyerek... fele... sőt negyede ennyi kínt nem okoztál volna se magadnak... se nekem ha lett volna annyi tököd... ha képes lettél volna mindössze egyszer férfiként viselkedni és elém állni és elmondani az igazságot... még ha fájt volna is előre elfogadtam volna és le lett volna zárva az ügy... de így a kezdeti szerelmet... tiszteletett... bizalmat... mindent lerombolva egy harctérré változtattuk a kapcsolatunkat, ahonna mindketten megsérülve... a saját sérelmeinkkel... az egymás iránti dühvel és gyűlölettel váltunk el... úgyhogy nem tudjuk, hogy valaha fogunke választ kapni a megválaszolatlan kérdéseinkre... úgyhogy bizonyos dolgokat nem tudjuk, hogy valaha fogunke érteni... úgy, hogy a sértéseket nem fogjuk tudni feledni... elengedni és tovább lépni, mert a miértjeink ott maradnak mertek nélkül... ha több nem is lett volna... de felégettünk magunk mögött egy csodás barátságot... kiűztünk minden jót egymásból... és ahelyett, hogy mikor több mint fél év várakozás után végre boldoggá tehettük volna egymást és végre igazán örülhettünk volna egymás társaságának... inkább harcolni kezdtünk a semmiért... én érted ugyanúgy, te meg ellenem... hol ott csak annyit kellett volna, hogy felkösd a gatyád és előmbe állva elmond, hogy nem így képzelted el és nem számítottál ilyesmire, de időközben megváltoztak a dolgok... és bár fájdalommal a szívben... de békével és az egymás iránti tisztelettel váltunk volna el... te ez helyett mit tettél??? miután benned minden megváltozott ugyanúgy hazudtál és színleltél tovább... talán te sem tudtad mit akarsz... de valahol még is tudtad... csak éppen őszinte nem tudtál lenni soha... még most se... pedig mondtam, hogy nincs semmi veszteni valód hiszen a hazugságaid után már nincs lennebb a szememben... elérted, hogy minden egyes szavadban kételkedjek, még abban is ha azt mondod, hogy kék az ég... innen már csak fennebb vihetett volna az út azzal, hogy megteszed azt amire milliószor kértelek... elmondod az igazat... hogy hol szakadt meg minden és miért.... te inkább így akartál véget vetni mindennek... porig égetve és alázva mindent amink volt... bárminek is nevezzük azt amink volt...

Csak ő és senki más...

Azok a napok amikor csak az zakatol benned, hogy minél több időt tölthess vele, mert rohamosan közeledik az a nap amikor itt kell hagyjon... hol ott csak egy rövid ideig lehetett a tied... és az alatt is.. talán nem is igazán a tied volt... ezt csak te hitted.. mert hinni akartál neki és benne... neki csak egy játék volt az egész...

Volt egyszer egy levél a távolnak...

Kicsiii édiiim, ♡♡♡♡♡♡

    

    Érdekes dolog ez a sors... meg elég kemény dió ez a távolság meg ez az időzítés dolog is... s tudom, hogy már nem egy csatát tudhatunk a magunkénak... ezeket megnyertük, így vagy úgy, de sikerült, volt mit együtt, volt amit külön, de mindenre szükség volt, ahhoz, hogy ide eljuthassunk ahol most vagyunk... de a háború még hátra van... hogy mit rejteget számunkra a jövő és mit nem azt nem tudhatom... majd elválik... mindent csak szépen sorjában... egyik dolgot a másik után... én nagyon örülök, hogy megismerhettelek ennyire ez a 3 hónap alatt és szívből remélem, hogy ez csak a kezdet... a kezdete valami igazán szépnek... egy csodás kapcsolatnak... igen igaz, hogy már az első pillanatban kiszúrtalak amikor megláttalak... ahogy te is... ez egyike azon megmagyarázhatatlan dolgoknak amik velünk történtek... történnek mai napig... te vagy az én kis csodám... érdekes az a tény, hogy végül is mindketten megakartuk volna ismerni a másikat, de mégsem tettünk semmit ennek érdekében... de még is milyen kifürkészhetetlen a jövő, aminek megkellet történnie az előbb utóbb, így vagy úgy, de még is megtörtént... szeretek hinni az ilyen sors szerű dolgokban... és látod, milyen apróságokon milyen nagy dolgok múlnak... egy facebook barátkérő és egy üzenet... és egy egész életet változtathat meg... hihetetlen, hogy szinte percek alatt, hogy felkeltetted a figyelmem... hogy beloptad magad a szívembe... örülök, hogy így történt... örülök, hogy nem telik el azóta nap, hogy ne beszélnénk... és ezt szeretném, hogy így is maradjon... egy fantasztikus embert ismertem meg benned... örülök, hogy a barátommá váltál... ééés nem csak.... imádom amikor veled indul a napom... amikor már reggel korán bearanyozod valami kis kedvességgel... és kimondhatatlanul szeretem amikor veled is zárul... a "furcsa" hangoddal... amit imádok hallgatni... tudom, hogy nem könnyű velem, nem is ígértem soha, hogy az lesz... nem tudom, hogy más emberek milyenek... de sokszor azt gondolom, hogy bonyolultabb vagyok, mint az átlag... érzékenyebb is... általában túl sokat filozofálok és túl sokat adok mások véleményére... meg néha hisztisebb is vagyok, mint kéne... de javamra szóljon, hogy ugyanakkor jobban is tudok szeretni, mint az átlag... mert nekem ez a mozgató rugóm... minden egyes porcikámé... ezt nem tudom, még mennyire sikerült neked átadnom... bizonyítanom... de majd idővel meglátod...  és remélem, hogy úgy vagy ezzel az egésszel ahogy én... és megéri minden... mindez... nagyon fontos vagy nekem... és lehet, hogy furán hangzik, de én már nem tudom és nem is akarom elképzelni az életem nélküled... szeretném, ha mindig a része lennél... maradnál... rengeteg tervem... vágyam... álmom van veled... és alig várom, hogy haza gyere és elkezdhessük megvalósítani őket... néha nem bírok magammal... néha könnyebb elviselni ezt az egészet... a hiányodat... néha meg nagyon nehéz... és ilyenkor lehet, hogy ideg ölő, hogy nagyon csüngök rajtad... hogy néha olyan érzés mintha megfojtanálak... nem rossz szándékból teszem és nem is akarattal csinálom ezeket... olyankor csak még jobban vágyom rád és a társaságodra... olyankor még jobban szükségem lenne rád... mert még jobban hiányzol, mint általában... én nagyon szeretem benned, hogy tényleg sok közös van bennünk... nagyjából megegyezik az értékrendünk... és tetszik az, hogy amiben nem olyan vagy, mint én abban úgy látom, hogy olyan jól kiegészítjük egymást... pl. te sokkal vakmerőbb vagy és nyitott az új dolgokra... én meg nem... engem kicsit noszogatni kell... biztatni.. bátorítgatni kell, hogy megtegyem az első lépést... és erre te nagyon is képes vagy... aztán ott egy másik dolog... a pozitív gondolkodásod és hozzá állásod a dolgokhoz... ami képes kizökkenteni engem az én negatívizmusomból... remélem vannak dolgok amikben te érzel hasonlóan csak fordítva... pl. te folyton pörögsz... jössz... mész... teszel... veszel... de hiszem azt, hogy egy ilyen embernek is szüksége van egy biztos pontra... ahová mindig vissza térhet... ami fix... ahol szeretik... ahol feltöltődhet újra a következő körhöz... én szeretnék lenni neked ez az ember... és tényleg remélem, hogy ennek hosszú távon is van értelme és jövője... mert én hiszek benne, hogy van... mert valahogy így képzelem el én ideálisnak a dolgokat... persze problémák és akadályok mindig is voltak és lesznek... de úgy érzem képesek vagyunk ezek áthidalására... hibáim is vannak... nem kevés... ahogy neked is... de formálódunk egymás mellett... szerintem már most formálódtunk és még fogunk is, ahogy egyre jobban megismerjük egymást... ez az élet rendje... épp ezért hiszem, hogy ez működhet... szeretek veled beszélgetni... jól esik, hogy mindig meghallgatsz... jó érzés tudni, hogy mellettem állsz, legyen szó bármiről... köszönöm, hogy mindenben támogatsz... köszönöm azt a rengeteg törődést amit nap, mint nap kapok tőled... amire szükségem is van... és legfőképpen azt a sok szeretetet, amit adsz... persze tudom minden más lesz amikor végre találkozhatunk... de én úgy remélem... úgy akarom és úúúgy vélem... hogy minden csak jobb... szebb és intenzívebb lesz... egy ajándék vagy nekem... a legszebb ajándék...  és ne feledd... imádom amikor megnyílsz nekem teljesen... amikor tudatod velem az érzéseid... a vágyaid... az álmaid.... olyankor mindig úgy érzem, hogy még jobban szeretlek... és nem azért mondom nem kell és nem is lehet mindig... csak megakartam osztani veled, hogy tudd... és ne feledkezz meg erről se... mert néha sokkal nagyobb szükségem van az ilyesmire, mint máskor... és én sajnos ilyen vagyok... én nagyon várom és szükségem van a visszajelzésedre, hogy tudjam, hogy ugyanúgy a jó és a legszebb úton járunk, ahogy eddig... és akkor nem húzom, nyúzom tovább... alapból nem terveztem ilyen hosszúra... még csak annyit szeretnék elmondani, hogy te vagy minden vágyam.... és igen szeretném veled megpróbálni úgy igaziból... szeretném érezni az érintésed, az ölelésed, az illatod, a csókod, a közelséged, a szereteted, hallani a hangod élőben, szeretném az ígéreteinket beváltani, átélni... és mindezt úgyanugy szeretném adni is neked... nagyon szeretnélek már látni... találkozni veled... nos a jó múltkor szerelmes levelet kértél... hát úgy hiszem ez annak minősül... nem tudom, ilyenre számítottál-e... én ilyent tudok... úgyhogy itt a te igazi szerelmes leveled... remélem értékeled... és remélem tetszeni fog és legfőképpen remélem átérzed a súlyát... még ha kicsit nagyon hosszúra is sikeredett... és a legvégére hagytam a legfontosabbat... hmmm... hogy nagyon jó érzés volt, látni tőled, mert még hallani nem hallottam... de remélem annak is eljön az ideje, hogy "szerelmem"... ohh majd kiugrottam a bőrömből akkora meglepetést okoztál ezzel és olyan jóóóóó érzéssel töltött el... imádom, hogy mindig megtudsz lepni... mindig mosolyt tudsz varázsolni az arcomra... és ezekre mind mind szükségem is van... tehát rád... mert nagyon szeretlek... de naaagyon...♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡

Ui.: a szívemből szól, minden szó... úgyhogy remélem nem lesz unalmas...

                        

                                                     A te kicsi Pööööttyikéééd ♡♡♡♡♡♡♡♡♡

Az igazi

Az ember rengeteget elmélkedik különböző dolgokon... közöttük nem hinném, hogy ne volna olyan ember akinek ne fordult volna meg a fejében az a kérdés, hogy ki lesz neki az igazi??? vagy ha találkozik az igazival fogja majd tudni, hogy ő volt??? felfogja tudni ismerni??? Én most már tudom a választ... mondjon akárki akár mint... igen... tudni fogod, hogy ő az... befog toppanni az életedbe akkor amikor a legkevésbé várnád... feje tetejére fog állítani mindent... úgy össze fog zavarni, mint még soha senki... rá jössz majd, hogy eddigi életedben semmi nem volt fontos... mindent összefog kuszálni... érezni fogod, hogy már semmi sem az aminek látszik... tudni fogod, hogy feladnál érte bármit... még olyan dolgokat is amik addig az életed jelentették... amikért addig küzdöttél... úgy megfog bolondítani, mint még semmi és senki... ez nem az a szerelem lesz mint az eddigiek... ezt érezni és tudni fogod, hogy ez egészen más... harcolni fogsz érte és küzdeni az utolsó lélegzet vételedig... megfogsz bolondulni, ha nem lehet melletted... és megfog őríteni a hiánya ha nem ír vagy beszél hozzád... szenvedés lesz minden egyes perc nélküle... és amikor újra kapcsolatba kerülsz vele akár milyen módon... ha hozzád szól... ha hallani fogod a hangját... ha a szemébe nézhetsz... ha hozzád ér... ha megfogja a kezed... ha játszik a hajaddal... ha átölel... ha megpuszil... ha csak rád néz... ha csak ott lesz előtted... már minden más lesz... minden sokkal könnyebb lesz... eltűnik majd a világ összes fájdalma és öröme... megfog szűnni minden körülötted... és a szívedben béke fog honolni és megnyugvás... az egyetlen baj csak az lesz, hogy ez mind csak addig fog tartani amig ő veled lesz... de ha szerencsésebb leszel, mint én... akkor a tied lesz és megtarthatod... ha nem... meg elengeded... úgy, hogy érzed, hogy megszakadsz és , hogy kitépnek belőled mindent... üres leszel és megfog kelleni keresned, hogy miért és hogyan tovább... hogy is lehet így élni?? idővel talán eljön az elfogadás érzése... a bele törődés és könnyebb lesz... de addig is élni kell valahogy... nekünk nem volt jó az időzítés... talán nem is lesz jó soha.. bár igaz nem tudom, mit tartogat még az élet... de most ... most el kell engednem azzal a tudattal, hogy éget belülről ez az érzés, hogy tudom, hogy ő az akit nekem szánt az ég... ő nekem az igazi... de talán soha nem lesz az enyém...különös és ellent mondásos érzés... de nincs mit tenni... el kell fogadni... talán idővel fordul a kocka... talán egyszer olyan lesz, mint egy romantikus film... újra találkozunk és akkor együtt is lehetünk... talán akkor nem lesz ilyen rossz az időzítés... talán egyszer... de most el kell engednem... még ha bele is szakad a szívem... majd egyszer...