Gyűlöllek

Érdekes dolog ez a gyűlölet vagy utálat... de most nagyon ezt érzem és mindez mellett irtóra dühös vagyok... és bár mondják, hogy néha az emberből a düh beszél... de nem hinném én veled kapcsolatban már ezen messze járok rég.... persze biztosan felerősíti... de nem csak ez beszél belőlem... mindent elnéztem neked... mindent megszerettem benne és úgy fogadtalak el ahogy voltál... pedig volt... rengeteg dolog volt amit kimondottan utáltam benned... de ahogy jobban megismertelek mindezek eltörpültek volt ami hamar volt ami csak később... ezek között volt amit mondtam is, hogy zavar... volt amit soha nem tettem szóvá... de semmi nem számított, mert beléd szerettem és minden eltűnt szép lassan... szép lassan már nem zavart annyira... majd egy idő után már szerettem a hibáidat is... ez a szeretet ereje... széppé tenni egy emberben mindent még azt is ami nem az... úgy szerettelek ahogy voltál és semmit nem változtattam volna rajtad... és mindezért mit kaptam én? hátba szúrtál... újra és újra... kést döftél a hátamba és nem egyszer... s ha ez még mindig nem lett volna elég... akkor, hogy biztos ami biztos legyen azt még jóóóól meg is forgattad... hazudtál... átbasztál... kihasználtál... kicsúfoltál... hülyének néztél és még sorolhatnám... nos hát akkor tudd meg... hogy utáltam a baleseted után nem voltál annyira képes, hogy a fogadból a hiányzó darabot kijavíttasd egy fogorvos segítségével, bár erősen adsz a külsőre... a kinézetre és társaira... nos akkor észre vehetnéd magadban is a külsődben rejlő hibákat nem csak bennem... elég piperkőc vagy és ennyire még sem voltál képes... pedig nagyon zavaró bárki számára aki szembenéz veled és alapból mindenki csak arra gondol, hogy hanyagság, hogy ennyire nem vagy képes magadért és nem másért... mivel elég sokat elárul bárkiről az ha szembenéznek veled és látják, hogy a fogaid rendben vannak vagy nem... utáltam a diasztémád... bár erről nem tehetsz és olyan is van akinek kimondottan tetszik... de én utálom bárkinél és egyáltalán nem tetszik és még is ezt sem tartottam problémának benned, mert elfogadtalak vele együtt, bár rettentően idétlennek találom bárki esetében... utáltam, hogy parasztul beszélsz... paraszt hanglejtéssel és az összes barátom kiröhögött a hátad mögött emiatt...bár én szebben fogalmaztam amikor rá kérdeztél és azt mondtam, hogy fura a hangod... nos nem fura volt csak parasztos... és látod itt az elő példa, hogy ugyanezért te mást leparasztoztál és kiröhögtél, hol ott se voltál különbb semmivel sem... utáltam, hogy tanulatlan vagy... hogy nem írjak butát... na jó kiegyezzünk egy butácskában... és ez leginkább nem a mindennapi dolgokban nyilvánult meg hanem a véleményeidben, a szörnyű helyesírásodban (tudom az enyém is távol áll a tökéletestől) és pont ezért valljuk be óriási lehet ott már a baj ahol még engem is zavar... főleg mikor 500x leírtam neked legalább azt a szót, hogy ÁLOM és te 501.re sem vetted észre és úgy is ÁLLOMnak írtad... hogy ne említsek a társai közül mást... aztán meg ott volt az amikor a saját szakmámon belül beszéltünk valamiről és elmondtam, hogy az a dolog hogyan működik és te még csak azért is jobban tudtad... akkor ez mit bizonyított??? a butaságod... nem tartom magam mindent tudónak, de egy gyógyszerésszel, nem egy gyógyszerről és annak hatásáról fogok vitázni, mert biztos jobban tudja a dolgokat mint én, mert az az ő szakmája... és nem fogok neki erősíteni 1001ig, hogy már pedig ez úgy van ahogy én mondom... na de kell ehhez is egy minimális inteligencia, hogy az ember belássa az ilyesmit... szóval azért az ember ha mást nem is ért Isten igazából, de a szakmáját azért csak tudja... elvégre azt tanulta töviről hegyire és csak azt gyakorolja nap, mint nap... és nem pont te fogod ebben lepipálni, akinek se egyeteme és még az érettségit sem elsőre hozta össze... vitázni olyanról amihez se te nem értesz igazán se én az meg megint más... de akkor is belátod, ha a másik jobban érvel és igaza van... nem még akkor is lehülyézed a másikat, hogy már pedig te nem tudod jól... mert már más érved nincs amivel felül kerekedhetnél rajta... utáltam benned, hogy nagyképű vagy... magad és a legjobb barátod Istennek tartod és mindenki mást hülyének nézel és még ráadássul egymással sem vagytok őszinték csak nagyoskodtok és vetítetek, hogy ki tűnjön vagányabb csórónak... utáltam, hogy lenéztél mindenkit magakörül egy minimális pár embert kivéve... mindenkiről flegma véleménnyel voltál ezt a pár embert leszámítva... utáltam, hogy csak az volt jó amit te csináltál vagy gondoltál... hol ott ez messze nem így volt... utáltam, hogy semmire nem voltál képes nemet mondani és ezért össze vissza ígértél mindenkinek mindent és a végén a negyedének sem voltál képes eleget tenni... egyenesen már gyűlöltem az üres ígéreteidet... ne ígérd meg ha úgysem tudod vagy egyáltalán nem is akarod betartani... utáltam még 1001 dolgot benned és még is őrülten szerettelek és szeretlek... bár mondják, hogy egy hajszál a különbség a gyűlölet és a szerelem között... talán így van... de még is óriási a különbség közted és köztem a rengeteg közös ellenére... és legfőképpen ez, hogy bármit és bármennyire  is utáltam benned és szerettelek és bármit megadtam volna neked, bármivel együtt elfogadtalak... mert így szerettelek a hibáiddal együtt.. így voltál és vagy jó... mert kinek nincsenek hibái??? de te ha az valóban szerettél is... is kibírtad és türelmetlenül vártad, legalább fele annyira, mint én azt, hogy végre találkozhassunk és utána ennyit tudtál mondani... egy övön aluli megjegyzést a kinézetemre... azok után, hogy ezerszer láttál már... pff ne haragudj meg, de nálam ez kritikán aluli... és csak téged minősít még inkább... azt, hogy egy gyökér vagy... egy gerinctelen féreg... akinek annyira nem volt és nem is lesz soha bátorsága, hogy elmondja valaha az igazat... hogy leálljon az állandó hazudozásokkal... hogy szembenézzen a tettei következményeivel, ahelyett, hogy még egyet hazudna és azzal próbálná megoldani a helyzetet.... gyerek vagy még... naaagyon gyerek... fele... sőt negyede ennyi kínt nem okoztál volna se magadnak... se nekem ha lett volna annyi tököd... ha képes lettél volna mindössze egyszer férfiként viselkedni és elém állni és elmondani az igazságot... még ha fájt volna is előre elfogadtam volna és le lett volna zárva az ügy... de így a kezdeti szerelmet... tiszteletett... bizalmat... mindent lerombolva egy harctérré változtattuk a kapcsolatunkat, ahonna mindketten megsérülve... a saját sérelmeinkkel... az egymás iránti dühvel és gyűlölettel váltunk el... úgyhogy nem tudjuk, hogy valaha fogunke választ kapni a megválaszolatlan kérdéseinkre... úgyhogy bizonyos dolgokat nem tudjuk, hogy valaha fogunke érteni... úgy, hogy a sértéseket nem fogjuk tudni feledni... elengedni és tovább lépni, mert a miértjeink ott maradnak mertek nélkül... ha több nem is lett volna... de felégettünk magunk mögött egy csodás barátságot... kiűztünk minden jót egymásból... és ahelyett, hogy mikor több mint fél év várakozás után végre boldoggá tehettük volna egymást és végre igazán örülhettünk volna egymás társaságának... inkább harcolni kezdtünk a semmiért... én érted ugyanúgy, te meg ellenem... hol ott csak annyit kellett volna, hogy felkösd a gatyád és előmbe állva elmond, hogy nem így képzelted el és nem számítottál ilyesmire, de időközben megváltoztak a dolgok... és bár fájdalommal a szívben... de békével és az egymás iránti tisztelettel váltunk volna el... te ez helyett mit tettél??? miután benned minden megváltozott ugyanúgy hazudtál és színleltél tovább... talán te sem tudtad mit akarsz... de valahol még is tudtad... csak éppen őszinte nem tudtál lenni soha... még most se... pedig mondtam, hogy nincs semmi veszteni valód hiszen a hazugságaid után már nincs lennebb a szememben... elérted, hogy minden egyes szavadban kételkedjek, még abban is ha azt mondod, hogy kék az ég... innen már csak fennebb vihetett volna az út azzal, hogy megteszed azt amire milliószor kértelek... elmondod az igazat... hogy hol szakadt meg minden és miért.... te inkább így akartál véget vetni mindennek... porig égetve és alázva mindent amink volt... bárminek is nevezzük azt amink volt...