Kicsiii édiiim, ♡♡♡♡♡♡
Érdekes dolog ez a sors... meg elég kemény dió ez a távolság meg ez az időzítés dolog is... s tudom, hogy már nem egy csatát tudhatunk a magunkénak... ezeket megnyertük, így vagy úgy, de sikerült, volt mit együtt, volt amit külön, de mindenre szükség volt, ahhoz, hogy ide eljuthassunk ahol most vagyunk... de a háború még hátra van... hogy mit rejteget számunkra a jövő és mit nem azt nem tudhatom... majd elválik... mindent csak szépen sorjában... egyik dolgot a másik után... én nagyon örülök, hogy megismerhettelek ennyire ez a 3 hónap alatt és szívből remélem, hogy ez csak a kezdet... a kezdete valami igazán szépnek... egy csodás kapcsolatnak... igen igaz, hogy már az első pillanatban kiszúrtalak amikor megláttalak... ahogy te is... ez egyike azon megmagyarázhatatlan dolgoknak amik velünk történtek... történnek mai napig... te vagy az én kis csodám... érdekes az a tény, hogy végül is mindketten megakartuk volna ismerni a másikat, de mégsem tettünk semmit ennek érdekében... de még is milyen kifürkészhetetlen a jövő, aminek megkellet történnie az előbb utóbb, így vagy úgy, de még is megtörtént... szeretek hinni az ilyen sors szerű dolgokban... és látod, milyen apróságokon milyen nagy dolgok múlnak... egy facebook barátkérő és egy üzenet... és egy egész életet változtathat meg... hihetetlen, hogy szinte percek alatt, hogy felkeltetted a figyelmem... hogy beloptad magad a szívembe... örülök, hogy így történt... örülök, hogy nem telik el azóta nap, hogy ne beszélnénk... és ezt szeretném, hogy így is maradjon... egy fantasztikus embert ismertem meg benned... örülök, hogy a barátommá váltál... ééés nem csak.... imádom amikor veled indul a napom... amikor már reggel korán bearanyozod valami kis kedvességgel... és kimondhatatlanul szeretem amikor veled is zárul... a "furcsa" hangoddal... amit imádok hallgatni... tudom, hogy nem könnyű velem, nem is ígértem soha, hogy az lesz... nem tudom, hogy más emberek milyenek... de sokszor azt gondolom, hogy bonyolultabb vagyok, mint az átlag... érzékenyebb is... általában túl sokat filozofálok és túl sokat adok mások véleményére... meg néha hisztisebb is vagyok, mint kéne... de javamra szóljon, hogy ugyanakkor jobban is tudok szeretni, mint az átlag... mert nekem ez a mozgató rugóm... minden egyes porcikámé... ezt nem tudom, még mennyire sikerült neked átadnom... bizonyítanom... de majd idővel meglátod... és remélem, hogy úgy vagy ezzel az egésszel ahogy én... és megéri minden... mindez... nagyon fontos vagy nekem... és lehet, hogy furán hangzik, de én már nem tudom és nem is akarom elképzelni az életem nélküled... szeretném, ha mindig a része lennél... maradnál... rengeteg tervem... vágyam... álmom van veled... és alig várom, hogy haza gyere és elkezdhessük megvalósítani őket... néha nem bírok magammal... néha könnyebb elviselni ezt az egészet... a hiányodat... néha meg nagyon nehéz... és ilyenkor lehet, hogy ideg ölő, hogy nagyon csüngök rajtad... hogy néha olyan érzés mintha megfojtanálak... nem rossz szándékból teszem és nem is akarattal csinálom ezeket... olyankor csak még jobban vágyom rád és a társaságodra... olyankor még jobban szükségem lenne rád... mert még jobban hiányzol, mint általában... én nagyon szeretem benned, hogy tényleg sok közös van bennünk... nagyjából megegyezik az értékrendünk... és tetszik az, hogy amiben nem olyan vagy, mint én abban úgy látom, hogy olyan jól kiegészítjük egymást... pl. te sokkal vakmerőbb vagy és nyitott az új dolgokra... én meg nem... engem kicsit noszogatni kell... biztatni.. bátorítgatni kell, hogy megtegyem az első lépést... és erre te nagyon is képes vagy... aztán ott egy másik dolog... a pozitív gondolkodásod és hozzá állásod a dolgokhoz... ami képes kizökkenteni engem az én negatívizmusomból... remélem vannak dolgok amikben te érzel hasonlóan csak fordítva... pl. te folyton pörögsz... jössz... mész... teszel... veszel... de hiszem azt, hogy egy ilyen embernek is szüksége van egy biztos pontra... ahová mindig vissza térhet... ami fix... ahol szeretik... ahol feltöltődhet újra a következő körhöz... én szeretnék lenni neked ez az ember... és tényleg remélem, hogy ennek hosszú távon is van értelme és jövője... mert én hiszek benne, hogy van... mert valahogy így képzelem el én ideálisnak a dolgokat... persze problémák és akadályok mindig is voltak és lesznek... de úgy érzem képesek vagyunk ezek áthidalására... hibáim is vannak... nem kevés... ahogy neked is... de formálódunk egymás mellett... szerintem már most formálódtunk és még fogunk is, ahogy egyre jobban megismerjük egymást... ez az élet rendje... épp ezért hiszem, hogy ez működhet... szeretek veled beszélgetni... jól esik, hogy mindig meghallgatsz... jó érzés tudni, hogy mellettem állsz, legyen szó bármiről... köszönöm, hogy mindenben támogatsz... köszönöm azt a rengeteg törődést amit nap, mint nap kapok tőled... amire szükségem is van... és legfőképpen azt a sok szeretetet, amit adsz... persze tudom minden más lesz amikor végre találkozhatunk... de én úgy remélem... úgy akarom és úúúgy vélem... hogy minden csak jobb... szebb és intenzívebb lesz... egy ajándék vagy nekem... a legszebb ajándék... és ne feledd... imádom amikor megnyílsz nekem teljesen... amikor tudatod velem az érzéseid... a vágyaid... az álmaid.... olyankor mindig úgy érzem, hogy még jobban szeretlek... és nem azért mondom nem kell és nem is lehet mindig... csak megakartam osztani veled, hogy tudd... és ne feledkezz meg erről se... mert néha sokkal nagyobb szükségem van az ilyesmire, mint máskor... és én sajnos ilyen vagyok... én nagyon várom és szükségem van a visszajelzésedre, hogy tudjam, hogy ugyanúgy a jó és a legszebb úton járunk, ahogy eddig... és akkor nem húzom, nyúzom tovább... alapból nem terveztem ilyen hosszúra... még csak annyit szeretnék elmondani, hogy te vagy minden vágyam.... és igen szeretném veled megpróbálni úgy igaziból... szeretném érezni az érintésed, az ölelésed, az illatod, a csókod, a közelséged, a szereteted, hallani a hangod élőben, szeretném az ígéreteinket beváltani, átélni... és mindezt úgyanugy szeretném adni is neked... nagyon szeretnélek már látni... találkozni veled... nos a jó múltkor szerelmes levelet kértél... hát úgy hiszem ez annak minősül... nem tudom, ilyenre számítottál-e... én ilyent tudok... úgyhogy itt a te igazi szerelmes leveled... remélem értékeled... és remélem tetszeni fog és legfőképpen remélem átérzed a súlyát... még ha kicsit nagyon hosszúra is sikeredett... és a legvégére hagytam a legfontosabbat... hmmm... hogy nagyon jó érzés volt, látni tőled, mert még hallani nem hallottam... de remélem annak is eljön az ideje, hogy "szerelmem"... ohh majd kiugrottam a bőrömből akkora meglepetést okoztál ezzel és olyan jóóóóó érzéssel töltött el... imádom, hogy mindig megtudsz lepni... mindig mosolyt tudsz varázsolni az arcomra... és ezekre mind mind szükségem is van... tehát rád... mert nagyon szeretlek... de naaagyon...♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Ui.: a szívemből szól, minden szó... úgyhogy remélem nem lesz unalmas...
A te kicsi Pööööttyikéééd ♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése