Az idei utolsó

Holnap irány már reggelibe szilveszterezni... úgyhogy egy nappal hamarabb érkezik az idei utolsó... habár ahogy elnézem ha még sokat húzom az időt akkor már holnap lesz... és magamat ismerve a vége már átfog csúszni a holnapba... 2009 ... épp az előbb olvastam el az egy évvel ezelőtti bejegyzésem... érdekes volt feleleveníteni, hogy mi volt egy éve... miről szólt a híres 2008... és most itt vagyunk arról kell beszélni, hogy miről szólt az a bizonyos 2009 amiről anno még semmit sem tudtunk... de mindent össze vetve azt hiszem szép volt... valahogyan így vissza gondolva... az a rengeteg szép és jó elnyomja a rossz dolgokat amik becsúsztak... és épp azon kezdek gondolkodni, hogy mért is akarok én itt mindent összefoglalni... hiszen ha vissza fele kezdek olvasgatni akkor minden szépen le van írva... sok minden nektek talán úgy tűnik, mintha valami elmélkedés volna... de számomra az életem... minden egyes sorról tudom, hogy mért írtam és mi az igazi oka... mi hozta ki belőlem... mi a valóság alapja... mi köze az életemhez... meg ilyesmik... nah igen... éppen közben egyik igen kedves barátom zavart meg... megkért, hogy válaszoljak neki egy kör kérdésre, mert újságíró... és ennek is mi más lehetett volna a témája? hát természetesen az új év... hogy mit várok tőle... mitől félek... mit remélek... neki válaszoltam erre... természetesen... de nektek nem fogok... majd úgy is kiderül... mert nagyjából mindegy, hogy mit várok ha úgy se azt kapom... de elég is lesz itt ennyi a jövőről... hiszen ennek a bejegyzésnek az ó évről kell szólnia... rengeteg minden történt... számomra ami igazán fontos volt azok a következők... a legjobb barátnőm még mindig mellettem van... egyszer régebb elvesztettem... és amikor a tavaly év vége fele vissza kaptam emlékszem minden percben attól rettegtem, hogy mikor fogom újra elveszíteni... de nem így történt... mai napig mellettem van és szebb a barátságunk , mint valaha... épp nem rég búcsúzkodtunk, hogy idén már nem fogjuk látni egymást, de megbeszéltük, hogy minden nap beszélünk telefonon... a következő dolog az szinte már természetesnek is mondható... a legjobb barátommal egy újabb évet tudhatunk magunk mögött... sulit nem említem, az meneget, mint mindig... ha meg nem megy akkor húzzuk vagy éppen toljuk... amikre még 2009ből emlékszem az nem mást , mint... huhh sok van úgyhogy kicsit próbálom kronologizálni az agyamban... először is az a rengeteg korizás amivel az évet kezdtük... és az a sok-sok hülyeség amit ott képesek voltunk elkövetni és úgy érzem, hogy román barátaimnak is szorítok egy kis helyet... mert ezek a dolgok tőlük voltak különlegesek.... aztán jöttek a szülinapok... mindenki szép lassan töltötte a 18at... és ugye ez a híres év...ami egyedi...a felnőtté válás meg trálálá... szóval mindegyik egyedi volt és megismételhetetlen ez igaz... mert mindenkinek kitaláltunk valami hülyeséget... nagyjából erről szólt a tavasz, mert ebben az évszakban van a legtöbb barátomnak a szülinapja... aztán a söför suli... áááá igen igen megvan... elsőre sikerült megszerezni a söförkönyvet.... aminek nagyon örülök... imádok vezetni... anyira megnyugat.... a másik dolog amit felmutathatok ebben az évben az nem más, hogy végre megvan az ECDL diplomám is... nem hiába gürcöltem 3 évig... és lehet, hogy ez most böcsködésnek tűnik... de ezekért megdolgoztam és úgy érzem, hogy joggal lehetek büszke arra, hogy sikerült megvalósítani őket... de a nyaram... mondhatni egészen másról szólt... elvégre ott volt az a nap... első sorban természetesen az amikor egy igazi hercegnőnek érezhettem magamat... életem egyik legszebb napja... sose fogom elfelejteni... az idei Széchenyi - bált... aztán ott volt az a hét amikor a barátokkal elmentünk Vargyasra.... fantasztikus egy hét volt...főleg részleteiben... olyanokban amíg igazán nekem értékesek és még egy valakinek... aztán persze voltak rossz dolgok is, mint például Tusványoson... hiába, hogy jók voltak a koncertek amiken voltunk... hiába, hogy jókat buliztunk... ott volt valami ami nem csak ezt hanem a hátralevő nyaramat is igen elrontotta... aztán nyaraláááááás.... iii de sok sok szép helyen voltam.... végre egyik álmom is valóra vált, mert elvittek oda... huhh voltunk Horvátországban Pulában, Rovinjben, Porecben, Plitvicei - tavaknál és persze a Zelena lagúnában... megtanultam búvárkodni is... kis híján majdnem ott hagytam a fogam... de megérte... minden perce... az a látvány... azaz élvezet... hogy ilyen van a valóságban is nem csak a filmekben... nem csak bambulni a tvben, hanem átélni.... nyomát igaz életem végéig magamon fogom viselni mivel a vágás a lábamon mai napig látszik... de hát... ez is csak egy emlék... aztán voltunk Olaszországban... konkrétan Velencében... ehhez nem is fűzök hozzá többet... mert önmagáért beszél... és végül, deee nem utolsó sorban voltunk Magyarországon Kecskeméten, Tiszakécskén, Balatonszárszón és Nagykanizsán... igazán tartalmas kirándulás volt... örülök, hogy részese lehettem... meg aztán a tovább lépéshez szükségem volt az idegenre... az ismeretlenre... az ősz... az a hirhedt álmomról szólt... a hozzá kapcsolódó illetőről... az volt a meghatározója mindennek... aztán az a "kis" történet az életemből.... volt ebben rossz is jó is... meg tanulság is bőven... örülök, hogy így alakult ahogy... sokkal többet kaptam, mint amennyit veszettem... aztán a tél... teli volt olyan pillanatokkal amiket én csak csodáknak nevezek... az én igaz karácsonyi meglepetéseimmel... ajándékaimmal... egy bizonyos emberke feltűnése az életemben.... így karácsony tájt... egyelőre hullócsillagnak nevezném... mivel jött... bearanyozott mindent aztán ismét eltűnt... de ez még pontosabban a jövő titka... aztán a másik kis csodám... így az év vége fele nem más volt, mint egy számomra kedves barátom megjelenése az éltemen... ő egy olyan barát akinek igen sokat köszönhetek az életben... akitől rengeteg mindent megtanultam... és aki igazán felnézek... ha példaképekről beszélünk... talán igen... talán annak is mondhatnám... valami afféle mindenképpen... váratlanul jött ő is... hiszen elég rég nem beszéltem vele... de jó érzés volt arra eszmélni, hogy még mindig törődik velem... és vigyázz rám... nem mondja ki, nem mutatja... de most elárulta magát, hogy ott szép csendesen megbújik a háttérben és velem van... vigyázz rám szép csendesen és ez számomra igen fontos... nem másért csupán mert ő róla van szó... ő más... ő más, mint bárki akinek köze van az életemhez... de talán erről majd egyszer máskor... bővebben... talán egyszer neki is elmondhatnám... a szemébe, hogy mit is jelent ő nekem... hiszen szerintem nem is sejteni, hogy mennyire sokat... hmmm az idei beszámolom elég személyesre sikerült... kicsit naplószerűnek tűnik nekem... nem ilyenekhez szoktam magamtól és szerintem ti se... mindent összefoglalva voltak rossz dolgok... de szép év volt úgy érzem.. egy olyan év ami rengeteg nyomot hagyott bennem... douaminoua így kezdtem ezt az évet... hááát mos jöjjön a kétezertíz... jöjjön a bulizás holnap... azaz ma... mert igen... sikerült elhúzom... és már alig várom, hogy az élet írta történet folytatódjon....