Csodán át az új évbe

Csodák csodák... hmm... nem tudom mit hisztek arról, hogy számomra, mi jelent az életben csodát... úgy értem, hogy erről milyen kép alakulhatott ki benned, mint olvasóban... hiszen az elmúlt hónapban azt hiszem elég sokat írogattam erről... de úgy érzem, hogy megint valami olyasmi történt velem amit csodának neveznék.... lehet, hogy ha végig olvasod ezt a bejegyzésem neked ez nem fogja azt jelenteni, hogy csoda... sőt az is lehet, hogy neked semmit nem fog jelenteni... de nekem ez az eset fel ér annyival, hogy életem kis csodái közé soroljam... azok közé a kis csodáim közé amik az életem napról napra szebbé varázsolják és azok a kis csodám közé amíg után azt érzem, hogy igen is érdemes élni... ha egy ilyen megeshet az emberrel... ha egyáltalán érezhet ekkora mértéktelen boldogságot valaki... ilyen kis csodát, amely ennyit adhat neki... akkor igen... határozottan állíthatom, hogy ÉRDEMES élni... hát mi egyébért ha nem az ilyen pillanatokért??? csoda... számomra nem egy olyan tett jelent csodát amely világot renget meg vagy hasonló mértékű dolgok bármelyike.... számomra az a csoda, ami elvarázsol... ami boldoggá tesz oly annyira, hogy nem lehet szavakba önteni... ami egy olyan tett... vagy dolog ami ugyanakkor nem mindennapi... nem megszokott... hanem sokkal inkább különleges... úgy mentem el szilveszterezni, hogy ááá 30.-án annyira szép napom volt, hogy a legjobb barátomnak csak azt hajtogattam, hogy a holnapi napom egyszerűen nem lehet ennél fantasztikusabb.... bármi is történjen... és mi lett??? átvert az élet... ejj ejj, de még hogy... álmomban sem gondoltam volna, hogy 31.-e még annál is szebb lehet... mikor megérkeztünk egyik barátnőm mondta, hogy valaki küldött általa valamit... de csak éjfélkor adhatja át... nem mondhatja meg, hogy kitől van... viszont ő sem tudja, hogy mit ad át... órákon át furdalt a kíváncsiság... nem tudtam elképzelni, hogy ki és mit akarna küldeni nekem... persze... a kíváncsiság engem is hajtott, de őt is... ő is annyira kíváncsi volt attól, hogy napokon keresztül nála volt az és nem tudta, hogy mit rejt a csomagolás... talán még kíváncsibb, mint én... így addig addig, hogy ki sikerült csikarni pár órával éjfél előtt az ajándékom... mikor a kezembe kaptam még akkor sem volt semmi ötletem, hogy mi lehet az... aztán kezdtem kicsomagolni... és csak annyit láttam eleinte, hogy két piros lap között fehér lapok vannak... egyből kezdett zakatolni az agyam... hogy te jó ég... ki és mért akar nekem lapokat ajándékozni??? aztán mikor megláttam, hogy ezek a lapok szalaggal vannak átkötve és, hogy a felső piros lapon az áll... hogy Ez a történet... és alatta a nevem... ez volt a borító... az első az volt, hogy könny szökött a szemembe... és már egyből tudtam, hogy ki csinálta ezt és, hogy mi az amit a kezemben tartok... a "könyvem" címe volt, hogy Ez a történet... és alatt a név... az író neve... vagy is az én nevem... pillanatokig csak bámultam és könnyek gördültek alá arcomon... nem tudtam mit kezdeni az érzéssel... a megilletődöttségemmel... az örömömmel... azzal az érzéssel és tudattal, hogy egy olyan könyvnek titulálandó valamit tartok a kezemben amit én írtam... az ÉN történetem van benne... az a történet ami itt a blogon is megjelent... a könyvecske tartalmazta pár bejegyzésem még ezen kívül, ami a történethez kapcsolódott... és aztán egy az illető... aki ennyire hatalmas meglepetést okozott nekem... aki csodát varázsolt a szívembe... írt hozzá egy előszót, ajánlást... valamint egy oldalt ami záró gondolatokat tartalmaz... ez a meglepetés igazából kettős jelentőségű... annál az oknál fogva, hogy a mi szerény társaságunkban ott volt azaz illető is aki a történetem másik főszereplője... igen az a bizonyos fiú a történetből... ő akiről íródott a történet... aki, úgymond ihlete... aki elő hozta belőlem ezt az egészet... az egész tudatosan volt csinálva, mint később elmondta a barátnőm... azért pont most kaptam ezt, hogy a fiú kezébe juthasson az egész és elolvassa... sokat tanakodtunk azon, hogy vajon bármit is olvasot-e el valaha is a blogomról... főképpen azokból a bejegyzésekből amelyek róla szólnak... vajon hajtotta-e valaha a kíváncsiság, hogy miről írogathatok én itt... az igazat megvallva ez a kérdés mindig is foglalkoztatott, hiszen a blogom ott van bárki számára... mindenki nagyon könnyen elérheti aki akarja... szinte szúrja ki az emberek szemét... így is történt, ahogyan a barátnőm tervezte... most elolvasta... most megtudta, hogyan vélekedem róla... legőszintébb módon... a szívem mélyén... most aztán tényleg megtudta... nem mintha a történet maga nem arról szólna, hogy elmondtam neki... de a más, a történethez csatolt bejegyzésekből mélyebben és részletesebben jutott tudtára... részben igazából ez az ajándék neki szólt... ezt a részét meg is kapta... már csak arra lennék kíváncsi, hogy mit jelenthetett ez számára... mi a véleménye róla... és nem azaz egy szavas véleménye amit ezen az estén sikerült kifasírtolnom belőle... engem inkább az érdekelne, hogy mit mondott ez az egész a szívének... az igazság az, hogy nem tudom és nem is tudhatom, hogy ki és mikor olvassa a blogomat... ez mindenkinek szíve joga... én amit ide ki írok azt vállalom bárki előtt... de most valahogyan olyan különleges érzés volt annak tudatába jutni, hogy konkrétan az olvassa a történetet akiről és akinek íródott... elvégre ebben a bizonyos bejegyzésben ő volt a megszólítót... neki volt címezve minden sor... így ezt mondhatom egy dupla meglepetés... vagy éppen dupla öröm kapott helyet szívemben... ugyanakkor ez a második jelentősége a dolognak... a második különlegessége... háát... kedves olvasóm elmondhatom, hogy igen ritkán élhet át az ember ennyire fantasztikus pillanatot... amikor tudatosul benne az, hogy mi is az amit a kezében tart... ennél szebb ajándékot számomra el sem tudtam volna képzelni... ezért és azért a sok őrültségért amit elműveltünk az elmúlt 3 nap alatt... azért, hogy a nap 24 órájából legalább 22 úgymond vele élhettem át... azért, hogy vele keltem... vele mentem mosakodni... mellette ettem... aztán mellette játszottam... mellette néztem a filmeket... mellé kucorodtam... hozzá értem... mellette ökörködtem... mellette surrantam el ide - oda... vele mentem mindenhová... vele beszélgettem... egymásra mosolyogtunk... az ő mély barna szemébe merülhettem el újra és újra... s végül "mellette" aludtam el... tehát igen... ez volt életem egyik legszebb szilvesztere... és igen... ez volt az a pont amikor azt éreztem, hogy mindig lehet egy fokkal jobb... szebb a napod... háát az enyém az lett... így zártam az óévet és így... ennyire boldogan... csodával a szívemben... hatalmas mosollyal az arcomon... barátaim között léptem át az új évbe...