Érdekes ez az élet mindenesetre... én mondom nektek... valaki az előző bejegyzésemre ezt a megjegyzést írta.... idézem: "Az a bizonyos kocka mindig megfordul.Ez mindig így van. Most sem lesz másképp. Csak idő kérdése az egész."... a sors furcsa fintora talán, hogy az ez illető hétfőn nem is erről a történetről írta és erre fel kedden beigazolódott... furcsa... igazából eddig latolgattam, hogy írjak erről vagy se... és ha igen akkor még is mit... vagy éppen mennyit... komolyan kezdem olyan érzésem lenne, mintha valami tündérmesében kezdenék élni és nem azért, mert nem történnek velem rossz dolgok... mert történnek... sőőt... szerdán is azt hittem elrobbanok mérgemben csak valahogy ezeket elnyomják most a szebb és a jobb dolgok... és ezek mellett egyszerűen olyan említésre se méltókká válnak... a tündérmesét meg inkább arra értem, hogy mostanában annyi szép dologban volt részem... amelyek olyan igazán különlegesek... olyan nem mindennapiak... várni a legnehezebb ez igaz, ezt már nagyon megtanította az élet és igaz az is, hogy "idő kérdése az egész"... csak, hogy azt ki kell várni... de, hogy legyen türelmed kivárni azt, hogy valami a legrosszabb és legfájdalmasabb pontról valami sokkal szebbre forduljon.... hogy legyen az embernek türelme hónapokat várni vagy talán éveket... sose tudhatod, hogy mi mikor fog bekövetkezni... vagy az élet azért nem ennyire sablonos és sajnos ezért abban sem lehetünk biztosak, hogy valaha is be fog következni... szóval igen... mindannyian ösztönösen várunk... egy ideig várunk aztán azt megmondjuk, hogy ebből elegem van és tovább lépünk... akár milyen nehéz is legyen... akár mennyire is a szívünk még maradni, várni szeretne... de az agyunk már fölényben van... ő már rá jött arra, hogy nincs értelme várni... még ha nem is akarod, de nincs értelme ezzel kínozni tovább magad... tovább kell lépni... megpróbálni mással foglalkozni... persze ilyenkor a fenének jut eszébe, hogy egyszer talán az a bizonyos kocka megfordul... fájdalommal csordulásig töltött szívünkben csak az van, hogy menekülni minél messzebb... hiszen megbántott... vérig sértett... átgyalogolt rajtad és az érzéseiden... és a legszomorúbb, hogy talán ebből ő nem is érzékelt semmit... őszintén valakinek egy ilyen helyzetben eszébe jut, hogy talán az a bizonyos kocka megfordul valaha??? vagy csak én vagyok ilyen defektes, hogy még legmerészebb álmaimban se merném ezt gondolni... aztán amikor túl teszed magad ezen... sok idő kell hozzá és rengeteg akarat meg erő, de hát erről szól az élet... bele vágunk valamibe.... és ha megszívjuk akkor szenvedünk miatta... olykor hetekig fetrengünk ebben a fájdalomban... aztán egyszer csak megunjuk és erőt véve magunkon azon kezdünk munkálkodni, hogy tovább lépjünk... sajnos a rossz dolgok lefolyása szinte mindig egy lére megy... azaz inkább ugyanazok a sablonok alapján... csak az érzések mások... valamint a fájdalom mértéke.... na igen aztán amikor ezt a csatát is megnyered az élet ellen, akkor váratlanul ez az illető... aki miatt volt ez a sok perpatvar ismét megjelenik az életedben... és igen... ekkor legyél okos ha tudsz... ekkor próbálj megy úgy cselekedni, hogy megint ne te kerülj ki vesztesen ebből a történetből.... hogy megint ne a te szíved vérezzék... hogy megint ne te sérülj meg... minden erőddel azon vagy, hogy ismét ne dőlj be neki... két kézzel próbálod ellökni magadtól és még is... akár mennyire nem bízol benne... akár mennyire nem akarsz hinni neki... akár mennyire igyekszel a valóság talaján maradni egyszer csak arra döbbensz rá, hogy már megint visszalopta magát a szívedbe... igaz nem úgy mint azelőtt... de még is.... nem tudsz mit kezdeni ezzel a helyzettel... nem tudod elfogadni és felfogni, hogy az a bizonyos... hírhedt kocka megfordult... meg bízza... de még mennyire... most amikor ő már nem kell neked... amikor már teljesen lemondtál róla... jön és berobban az életedbe... megfordult a kocka... először te kellettél nekem... mindent megtettem volna érted... de végig sétáltál rajtam... aztán eltűntél... és most csak úgy visszajöttél... csak éppen fordítva van már minden... most én kellek neked... nah igen... most átérzem azt amit te érezhettél a nyáron... azt, hogy a kisujjam sem mozdítom és még is folyton keresed a társaságom.... minél undokabb vagyok veled... annál inkább ott vagy mellettem... ez csak is a sors furcsa fintorra lehet... megfordult a kocka... méghozzá nagyon is... nem mondom, hogy már nem kellesz nekem... mert az nem lenne igaz... de már nem tudom, hogy mire számíthatok tőled... nem tudom, hogy mikor fogsz vissza váltani olyanná amilyennek eleinte megismertelek vagy lehet, hogy nem így lesz... de ezt nem tudhatom.... nem tudom, hogy mikor ejtesz újra pofára vagy sem... nem tudhatom, hogy bízhatok-e benned.... hogy hihetek-e neked.... és ha igen... mennyit és meddig??? most itt vagy... de ez alkalommal meddig??? nem akarom ismét megsebezni magam veled.... és amit leginkább nem tudok és nem értek azaz, hogy hogyan tudsz úgy tenni mintha semmi sem történt volna a nyáron... hogy tudod ennyire semmisnek tekinteni azt, hogy összetörtél... átvágtál... becsaptál... szédítettél... ezeket a dolgokat soha nem fogom tudni megbocsátani neked és addig végkép nem amíg elő nem drukkolsz velük... amíg szóba nem hozod őket és amíg meg nem beszéljük őket... mert én tudom amit én tudok... az én szemszögemből... de kíváncsi lennék a tiedre... és még sok mindenre kíváncsi leszek az elkövetkezendőkben... most már nem mondhatom, hogy arra vagyok kíváncsi, hogy mit akarsz tőlem... mert azt hiszem, hogy az elmúlt napokban azt elég világosan a tudtomra adtad... nos akkor lássuk... várjuk, hogy mi lesz... mit lépsz ezután... nem tudom... lehet, hogy azt hitted, hogy vissza jössz és hiphop megint az ujjad köré tudsz csavarni... hát akkor nagyon-nagyot tévedtél... kemény menet lesz ez neked... ne hidd, hogy csak úgy megtudsz szerezni... ha tényleg ezt akarod.... akkor azért rendesen meg kell majd dolgozz... de majd elválik, hogy mennyire vagy kitartó... hogy mire vagy képes értem... de ne feledd a kocka mindig fordul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése