Csak teszem a dolgom...

A meglepetésünk igazán jóra sikeredett... ennek nagyon örülök... aztán megadatott azaz érzés is... átérezhettem, hogy volt értelme is az egésznek... úgy értem... hogy mintha... mintha vissza kaptam volna valamit abból amit bele adtam... mert bele adtam mindent... szívem lelkem... napokig törtem azon magam minden erőmmel, hogy tökéletes legyen... és... hát ha tökéletes nem is lett... de nem állt messze tőle... és, hogy utána mit kaptam... arról most már lassan fogalmam sincs... ez csak a hála... a köszönet jelei voltak???... neem... több kellett benne legyen... érzem... ez most más volt mint eddig... vagy inkább csak érezni szeretném, hogy többre vagy képes???... nem tudom... már azt sem tudom, hogy bennem mi van... nem, hogy benned... pedig ha rövid ideig is... de velem voltál... engem kerestél... aztán jött az a bizonyos tényező... az amitől minden... az a parányi valami ami épülgetni kezdett... az a kis alap is... ennek a tényezőnek hatására elvette a józan eszed... és még a pornál is apróbb darabokra rombolt mindent... és a mindenben én is benne vagyok... gondolom neked fel se tűnt, hogy azóta ha két mondatot váltottunk az sok... minek is tűnne fel neked ilyen kis csekélység???... nincs kedvem... se türelmem az emberekhez... még ahhoz sincs, hogy most jól kiosszalak.... ki vesézzelek.... nem csak ahhoz nincs, hogy kezdjek megint mindent úgy mint minden más "normális" hétfőt... megint én legyek melletted... én keresselek... meg hasonlok.... egyszerűen nem, hogy hozzád nincs türelmem... most még azt is elvetted, hogy máshoz legyen... senkihez nincs... úgy, hogy elég gagyira alakult eddig ez a hét... írni sincs kedvem... egy deka se... írok... mert reménykedem abban, hogy beválik mint oly sokszor.... reménykedem, hogy ha ki írom magamból akkor talán lassan vissza rázódok... vissza??? még is hova vissza???... nem szeretnék visszább... csak saját magamhoz... utálom ezt a nem törődöm állapotot és azt talán még jobban, hogy nem tudok kimászni belőle... csinálom azokat a dolgokat amiket csinálni kell, amiket elvárnak tőlem... és ennyi... de semmi nem érdekel... nem érdekel se te... se más... se a zene... se az írás... se a kémia... se semmi... csak teszem a dolgom... az egyetlen dolog amit ezen a héten felmutathatok, hogy írtunk egy számot... amire büszke vagyok... annyira jó lett... ennek örülök... talán még egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon... de akkor mi van??? semmi... ez valamit megváltoztatott??? nem... nem volt elég ahhoz, hogy változtatni tudjon... túl szép és törékeny... így hát marad a tehetetlenség... a semmi és a nem érdekel... még az se érdekel, hogy vegyem a fáradtságot és képet tegyek e mellé a bejegyzés mellé... mért tennék??? valamivel is többet ér ha egy kép viritt mellette??? dehogy is ér... elvégre kit érdekel... senkit... jobban nézne ki??? nos az talán lehet... de most nem érdekel... esetleg majd utólag fog... de most ebben a pillanatban hidegen hagy... ettől úgy se lenne senkinek szebb napja... mert ide úgy is valami depis kép találna... csak látnám már a fényt az alagút végén... legalább lenne annyi erőm, hogy ezt a szart más ne lássa rajtam...