Örömszerzés...

Közeleg az évnek egy nagyon különleges napja... az első örömszerzési ötletek igen hamar jöttek... süssünk tortát... menjünk fel hozzá lepjük meg... vegyünk ajándékot... de hiszen annyi módja van az örömszerzésnek... mért pont így??? neeem ez nem lesz jóó... valami különlegessel kellene elődrukkolni.... gondoltatok bele ebbe valaha... abba, hogy egy embernek mennyi mindent lehet adni... egy embert menny mindennel lehet boldoggá tenni... hogy a világon hány olyan dolog van ami szívből jövő mosolyt varázsolhat egy ember arcára... és gondoltatok már bele abba, hogy ez a rengeteg dolog közül hány tárgy... azaz valami fogható, tapintható dolog és hány csupán szellemi, érzelmi alapú...és még is ezernyi a lehetőségek száma az orrunk előtt... aztán legtöbbször valami ökörséggel... valami értelmetlennel... valami olyannal amire ráfogjuk, hogy nah ez megteszi... szóval általában valami ilyesmivel kiszúrjuk a másik szemét.... és itt most nem konkrétan arra gondolok, ahonnan ki indultam, hogy születésnapra... ajándékot nyújtani valaki számára... csak úgy... hiszen ehhez nem kell különleges alkalomnak lennie... hiszen ha akarok akkor bármikor adhatok egy embernek aki számomra igazán fontos valamit... én ennek az illetőnek úgy igazán egyetlen egy valamit szeretnék adni... jó most a születésnapja itt van ez akár lehetne egy indok is... de amúgy a kettőnek semmi összefüggése sincs... szeretnék adni egy olyan értéket ami mindent felülmúl... ami már régóta érik... alakul... formálódik... ez egy olyan ajándék lenne amit nem lehet kézzel fogni és amit mindenki nem kaphat meg... de... de ő megkaphatná... csakhogy neki nincs szűksége erre... azaz van... csak nem tőlem... pedig gondoljatok csak bele... maga már az is egy ajándék, hogy szerethetünk és bizonyos esetekben viszont is szeretnek... valamint azt hiszem, hogy nem volt nehéz kitalálni, hogy ez az ajándék a szeretet volna... lehet ennél szebbet és hatalmasabbat adni egy embernek??? szerintem nem... és ez egy olyan ajándék aminek pláne, hogy nem kellenek alkalmak az átadásához... és ahhoz sem ragaszkodnék, hogy csütörtökön adjam át... csakhogy neked sem tegnap... sem ma... sem holnap... sem csütörtökön nincs szűkséged rá... pedig nem azt kérném, hogy te is adj cserébe valamit... közel sem... cserébe maximum egy esélyt kérnék... egy esélyt, hogy bizonyíthassak és bizonyosodhassak... az, hogy miket szeretnék bizonyítani neked... talán nem is annyira érdekesek... vagy inkább mondjam azt, hogy az ilyesmi szinte annyira egyértelmű, hogy kár sorokat pazarolni rá... én inkább a másik részét szeretném magyarázni a dolognak... azt, hogy miről szeretnék megbizonyosodni én... első sorban talán arról, hogy mit érzel valójában irántam... másodszor arról, hogy mi játszódhat le benned... félelem... kétségek.... harmadszor, hogy mért nem adsz egy esély... semmi többet csak egy esély, hogy mindketten meglássuk, hogy egyáltalán működne-e ez az egész vagy sem... s ha nem akkor ennyi volna... senki se szenvedne tovább... nagyjából... még itt sorolhatnám ezeket, mert ilyen és hasonló gondolatok ezrei száguldoznak az agyamban... csak nem nagyon látom értelmét... a lényeg ebben a háromban bőven benne van... sajnálom... de tényleg annyira jó volna ezekről a dolgokról egyet konkrétan beszélni... és nem csak, hogy mindig veszed a lapot és mintha semmi sem lenne... én is próbáltam így hozzá állni a dolgokhoz, hogy nem akartam tudomást venni róluk... de attól még léteznek és semmi sem lett úgyse jobb ha nem vettem figyelembe őket... szeretnélek kicsit megérteni... de ehhez kellene az, hogy elmondj pár dolgot... persze őszintén... egy pár mértre a választ... hogy kicsit megérthessem én is, hogy miért nem akarod... vagy ha tartasz valamitől akkor azt... vagy ha kételyeid vannak ezzel kapcsolatosan akkor éppen azokat... mert régóta barátok vagyunk... s akkor??? ez nem jelenti azt, hogy nem lehet most már több... tudom tudom... én se gondoltam volna egy féléve ilyesmire... még csak az agyam se járta volna meg legmerészebb gondolataimban sem... de nah... ezek szerint ez volt a sorsom... és igen... hidd el.. nehéz volt elfogadni a tényt... hogy több... azt a bizonyos többet nagyon nehéz volt... de mostanra... valahogyan megtanultam vele együtt élni... küzdöttem eleinte ellene rengeteget... igen azt se hidd, hogy ne... hogy én ezt akartam... most se akarnám ezt... igyekeztem rajta változtatni... mai napig ezen vagyok... de erősebb nálam... még mindig... ennek ellenére még mindig próbálkozok azzal, hogy tovább lépni... egyelőre hiába... ez az a hülye helyzet... hogy én szeretem azt aki engem nem szeret és engem szeret az akit én nem szeretek... de mind ezek mellett rá jöttem sok mindenre... például arra, hogy lehet hogy ismerlek már 12 éve... de annyi mindent nem tudok rólad... amióta sokkal jobban oda figyelek arra, hogy miket mondasz vagy teszel... már csak azóta is rengeteg dolgot tudtam meg... de még lenne pár... pár olyan ami igazán érdekelne... annyira magadba zárkózol az emberek elől és az érzések elől... és igen ez az ami leginkább érdekelne... igyekszem... minden erőmmel ezen vagyok, hogy ezt a falat próbáljam rombolni köztünk... ezen szeretnék bennebb jutni... mert tudom és hiszem, hogy a "kemény" külsőn belül egy érző valaki bujkál... akit megszeretnék találni és akinek egyszerűen már várnia kell valakire... még akkor is ha nem rám... de szeretném megismerni... nem rejtegetheted egy életen át...