A ló túlsó oldalán...

Érdekes, hogy egy pár apró dolog mennyire megváltoztathat mindent... de még tiszta szerencse, hogy nem csak az úgymond jó dolgok változnak, hanem a rossz is... ez már csak ilyen... most inkább próbálok annak örülni, hogy nagyjából sikerült kivánszorogni abból a gödörből amibe a múlt héten igen mélyre sikerült esni... hát igen mondhatnám, hogy yuppie... ezen is túl vagyok... de ugyanakkor furcsa az a része amit ott felejtettem a "gödörbe"... nem mintha akarattal tettem volna és nem mintha bánnám... csak... valahogy egy olyan hiány érzet szerűség van bennem... egy üres rész... ahol te voltál... az igaz, hogy nem tudom.... hogy örökre ott ragadtál vagy csak ideiglenesen... de most inkább nem szeretnék ezen agyalni... valahogyan jó érzés "megszabadulva" lenni tőled... és nem is az a jó benne, hogy te nem vagy már... hanem inkább az, hogy átjár egyfajta nyugalom... nem zavarnak... nem érdekelnek... a veled kapcsolatos dolgok... most... és remélem, hogy ez így tartósabb is lesz egy kicsit... mert szükségem volna rá... vagy is arra, hogy ne veled... és ne is valaki mással foglalkozzak, hanem egy kicsit inkább magammal... úgy itt lenne az ideje... kicsit helyre hozni az életem... behozni a lemaradásokat... bepótolni azt ami ki maradt vagy éppen elmaradt teljesen... ez igazából az a helyzet... ami valószínűleg tök hülyén hangzik, de még is... talán senki nem tudná elképzelni, hogy mennyire ki hattál az életemre... hogy mennyi minden nem úgy történt ahogyan történnie kellett volna... hogy mennyire befolyásoltad a dolgokat... mennyi minden forgott körülötted és úgy, hogy az inkább neked legyen jó... nem törődve azzal, hogy nekem jó vagy sem... de eljött ez az idő is... azt, hogy csak a ''gödörbe" maradtál vagy éppen vissza mentél a tudat alattimban... egyszerűen nem érdekel... jó helyen vagy ott ahol vagy... még nyugodtan maradhatsz... talán az se lesz a legnagyobb gondjaim közé sorolható ha vissza se jössz... talán erre mondják azt, hogy ami elmúlhat az el is fog múlni... de most... most valahogy időre van szükségem és semmi másra vagy éppen úgy is mondhatnám, hogy senki másra... időre ahhoz, hogy kicsit a valóság talajára vissza pofozhassam magam.... és ehhez nincs szükségem se rád... se másra... de talán főképpen rád nincs.... csak magamra és a barátaimra... az élet megy tovább... veled vagy nélküled... most inkább nyugodtan foglalkozok a tanulnivalómmal... a barátaimmal... és ezekből főképp azokkal akikre kevesebb idő jutott az elmúlt időszakban... éééés rengeteg más mindennel... amivel kell... aminek van értelme... aminek van eredménye... aminek van lényege... amit szeretek csinálni... ami örömet okoz... ami fontos... ami boldoggá tesz... amiért érdemes élni.... és a legjobb benne, hogy mindentől és mindenkitől függetlenül... úgy ahogyan nekem esik jól és addig ameddig úgy akarom... nem tudom azt, hogy ez az időszak meddig fog tartani... nem is akarom tudni... de egyben biztos vagyok... hogy ameddig csak tart minden percét ki fogom használni és ki fogom élvezni... s akkor így a végére jöjjön az amit optimista kedvemben szoktam mondogatni.... azaz jöjjön aminek jönnie kell :)