Egy újabb furcsaság :)

Fura az amikor az ember abban a tévhitben van, hogy csak az teheti boldoggá ha közvetlenül vele történik valami csoda szép... példázódhatnék azzal, hogy össze jönnek a dolgaid, jó jegyet kapsz a suliban, ha szeretsz és viszont szeretnek vagy ha tudom is én mi történik... de olykor még is vannak furcsa csavarjai az életnek... amikor valami olyan tesz boldoggá, hatalmas mosolyt varázsolva az arcodra aminek semmi köze hozzád, csak szemtanúja vagy... előtted peregnek le az események és még is boldoggá tesz... hol ott te csak egy néző vagy ebben a történetben... csak egy közvetítő, mert hiszen te kötöd össze az embereket akikkel történnek az események... jól vagyok... valahogyan úgy alapból jól vagyok... nincs okom azt állítani, hogy nem hiszen semmi okom szomorkodásra... azon túl igaz örömre se sokkal több... szóval csak úgy simán jól vagyok.... és így bele gondolva a nem rég történtekbe annyira jó más örömének örülni... más öröme miatt boldognak érezni magad... furcsaság tudom... de mégis... ez a történés két számomra igazán fontos ember között történt... valószínűleg azért varázsol el engem is... az egyik illető a legjobb barátom... ő az aki a nap minden percében mellettem van... akivel mindent megbeszélünk még a legapróbb dolgokat is... a másik meg azaz illető akit végtelenül tisztelek... egy olyan ember akinek rengetek dolgot köszönhetek az életemben... megtanított nem egy dologra, de nem is kettőre... megtanított élni... kihúzott abból a nagy veder szarból amiben egyre csak fetrengtem és nem tudtam kimászni belőle hiába ástam felfele úgy is egyre csak ellepett... talán a legszebb azaz egészben, hogy valószínűleg neki ezekről a dolgokról fogalma sincs... halvány gőze sincs arról, hogy tudta nélkül és akarata nélkül mennyit segített abban, hogy volt nekem... hogy mellettem volt... hogy beszélgettünk nap, mint nap... hogy megmutatta azt a világot amiben ő él és, hogy megmutatta azt az élet formát amilyet ő él... és mindezek mellett a fényt az alagút végén, kivezetett a saját útvesztőmből... rá vezetett arra, hogy hogyan szemléljem a dolgokat, hogyan álljak a dolgok mellé.... és a legfontosabb talán, hogy elfogadtatta velem saját magamat... olyannak amilyen vagyok... azóta most már évek teltek el... de így lettem ilyenné amilyen most is vagyok... azt hiszem, hogy az írást is neki köszönhetem... és ugyanakkor azt hiszem, hogy innentől kezdve senki nem fogja megkérdőjelezni azt, hogy mért is tisztelem ennyire... elindított ezen az úton... rá vezetett erre az ösvényre... feltárta előttem a lehetőségek tárt házát és hagyta, hogy azzá váljak akivé szeretnék... nem vagyok elégedett most sem magammal... közel sem... de most már elfogadom többé kevésbé magamat ilyennek... amik nem tetszenek azokon a dolgokon igyekszem változtatni... de a lényeg az, hogy most már nem húzom vissza saját magam és nem ásom el mélyebbre és még mélyebbre, mint régen... mindkét személy az életemben jeles helyen áll... karakteres személyiségek... általában úgy vélik, hogy nekük van igazuk.... tudnak egymás létezéséről, de nem szoktak kommunikálni... és ezt a részét nem is annyira bánom... mivel köztudott tény, hogy két ennyire karakteres jellemmel rendelkező ember nem igen fér meg egy helyen... és erre kaptam tőlük egy ilyen kis furcsaságot... egy olyan dolgot ami másnak nem jelent semmit... nekem meg annál többet... talán a kis csodás listámra írhatom ezt is.... mert nekem fel ér ez egy kis csodával... annyira sokat jelentett ez... nos talán ideje volna igaz kedves olvasó, hogy kinyögjem azt, hogy miről is hadoválok itt már mióta... csak egy kis csekélység... azért is hagytam ide a végére... nem történt más, minthogy ez a két igen karakteres ember... egy rendkívül kényes témában egyetértett... egy olyan dologban amiben legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyet fognak érteni... a fejemet adtam volna rá, hogy úgy össze kapnak, mint a kutya és a macska... egymásnak esnek... épp mondogattam is magamban, hogy ennek nem lesz jó vége... és, hogy egymást letámadják az őket annál jobban nem is érdekelte volna.... de engem annál jobban.... nagyon fájt volna... és láss csodát... ehelyett egyetértenek... semmi közrejátszás nélkül.... csak úgy... és örülök annak ami nekik jó.... engem ez most végtelenül boldoggá tesz... semmi más nem számít... :)