Egy szép nap ebbe beleőrülök...

De komolyan... már most úgy érzem... hogy mentem megbolondulok... mi a faszért olyan nagy dolog... mi az a nagy cucc benne??? mi a szartól olyan nehéz??? mitől olyan nagy kérés vagy kívánság... nyolc, hogy minek nevezem... a lényeg úgy is ugyan az... ma... most.. ezen a ponton halál komolyan nyakik vagyok ezzel az egész vacakkal... mi a francért van szeretet ha senkinek sem kell??? van, hogy legyen alapon... yess... van, hogy ne mondjuk, hogy nincs... esküszöm... nem értem... valószínű, hogy túl bunkó vagyok ehhez... áááááá annyira akartam... biztos azért nem fog sikerülni a meglepetésed... pedig aaaaaannyira, de aaaaannyira akartam... mert tudom, hogy semmire nem számítottál volna... és akkor ebben a váratlan pillanatban annyira meglehetett volna lepni téged... de elszartuk... nem kicsit... nagyon... a sok ökörségünkkel... túl okos van... biztosan már sejtesz mindent... sajnos... pedig én annyira azon voltam, hogy tökéletes legyen minden... az ajándékok.. a torta és minden... már mióta ezen töröm magam folyamatosan... s akkor itt a cél egyenesben elkúrjuk azzal, hogy túl feltűnőek vagyunk és rá jössz... nem hibáztathatunk azért, hogy túl okos vagy... sőőőt ez érdem... mi... vagy is én vagyok túl bunkó ehhez... érzem nem lesz már az igazi... pedig én egy minimum tökéleteset akartam... mert azt érdemled... semmivel sem kevesebbet... sőőőt... és akkor még itt ez az érzés... ebben a pillanatban begolyózok tőle... hogy lehetek ennyire ökör... annyira igyekszem elfogadni.... felfogni.... de akkor se fogom soha a büdös életembe megérteni azt, hogy mért nem engedik az emberek azt, hogy szeressék... én nem kérek tőled se semmit... nem kell viszont szeress... csak könyörgöm hagyd már, hogy szeresselek... csak ennyit... semmi többet... csak hagyd már, hogy kijöjjön belőlem az a rengeteg, ami felhalmozott...aztán majd együtt reménykedhetnénk abban, hogy minél hamarabb rád unok... hát nem lenne csúcs szuper???