Biztosan lesz egy szerencsés...

Tegnap... érdekes napom volt minden esetre... nem is tudom, hogy kezdjek hozzá... ezzel kapcsolatban most annyi minden kavarog bennem... nos talán az lesz a legokosabb ha az elején kezdem...hmm péntek 13 ide vagy oda... egyeseknek szerencsés, másoknak nem... igazából azon kezdem gondolkodni, hogy tudom, hogy volt olyan péntek 13ám amikor nagyon szerencsétlen voltam és olyan is akadt amelyiken épp ellenkezőleg nagyon is szerencsés voltam... de ez a mostani... hát nem tudom hova lehet sorolni a mostanit... olyan más volt... és nem attól, hogy elhasadt a nadrágom... mert arról egyértelműen eltudom én is dönteni, hogy szerencsétlenség... noh, de ne szaladjunk ilyen előre... szóval ezen a hirdet péntek 13.-án egy számomra igen kedves, talán a megfelelő kifejezés igazából úgy lenne, hogy túlságosan is kedves barátunkhoz voltunk hivatalosak... még valamikor igazán régen voltam nála, nem is nagyon emlékszem arra az alkalomra, csak annyi rémlik, hogy voltam... de nem is ez a lényeg... fel is mentünk hozzá és az este a továbbiakban is nagyon jó volt sokat nevettünk stbstb... és blabla... nem történetek szeretnék mesélni... nem azt szoktam aki olvasgat engem az tudja... szóval a továbbiakban tényleg remek este kerekedet az egészből és innentől kezdve szeretnék ezzel ki is térni ebből az úgymond össze csapott kis történetből és egy nagyobbacska kanyarral rá térni arra, amiről ennek a bejegyzésnek igazából szólnia kell... tehát amikor beléptem a lakásba... abban a pillanatban tudatosult bennem egy érzés... amit az este folyamán történtek csak továbbra is megerősítettek... abban a pillanatban, ahogyan átléptem a küszöböt tudatosult bennem azaz érzés, hogy Jézusom, de szerencsés lesz az a lány aki elrabolja majd a szívedet... igazából nem tudom, hogy miért... vagy miért éppen most... és arról sincs halvány fogalmam se, hogy éppen mire számítottam vagy, hogy mit vártam ettől az egésztől... a látványtól? az este hangulatától? tőled magadtól? a vendég szeretetedtől? az édes zavarodtól, ahogy látszott rajtad, hogy azon küszködsz és izgulsz, hogy mi minél jobban érezzük magunkat? talán egy kicsit mindentől vagy talán egyiktől sem... de bennem folyton - folyvást azaz érzés zakatolt, hogy valaki annyira szerencsés lesz... valaki aki részesévé fog válni ennek a lakásnak... a benne élők életének... talán az érzés azért érintett ennyire mélyen, mert ez az elmúlt hónapokbeli egyetlen vágyam... szeretnék az életednek része lenni, nem csak barátként... szeretném ha melletted lehetnék mindig.... szeretném, ha hagynád, hogy szeresselek... szeretném, ha boldoggá tehetnélek... szeretném, ha megvigasztalhatnálak, ha rossz napod van... szeretném elmondani neked nap, mint nap, hogy mit érzek és, hogy mennyit jelentesz nekem... szeretném, ha megóvhatnálak minden bajtól... szeretném, ha szerethetnélek.... és akkor igen.... az ezek és a hozzájuk hasonló érzések mellett a tegnap feltört bennem az, hogy valaki aki majd szerethet mennyire szerencsés lesz... igazából nem tegnap találkoztam először ezzel az érzéssel, az elmúlt hónapokban rengetegszer felmerült bennem az, hogy úgymond mit vesztettem.... azaz kit... vagy, hogy éppen ennyi idő alatt, hogy lehettem ennyire vak, hogy nem vettem észre, hogy ki is vagy valójában és mennyit is jelentesz nekem, másoknak???... ezt eddig miért csak a tudat alattimban érzékeltem??? azt tudom, hogy nagyon szerencsés lesz az a lány akit szeretni fogsz... ezt már tudom... nem tudhatom, hogy mit hozz a jövő... én csak reménykedhetem... hogy úgy fogsz járni, mint én... egyesek szerint már változtak a dolgaink ilyen irányba... én ennek ellenére csak egyre jobban kezdem elveszteni a remény halvány sugarát... hát majd lesz valahogyan... ahogyan eddig is lett mindig... nos igen és ezek után még tudjam eldönteni, hogy szerencsésnek vagy éppen szerencsétlennek tituláljam ezt a péntek 13-at? szerencsésnek, mert remek emberek társaságában, azzal együtt akit szeretek... azokkal együtt tölthettem egy csuda szép estét??? vagy inkább szerencsétlennek, mert csak újra rá döbbentem, hogy mennyire nagyszerű ember vagy és, hogy mind eddig itt voltál mellettem és nem vettelek észre?? és, hogy most már túl késő... talán túl későre tűnt fel minden...