Elhozott téged a karácsony...

Sok minden történt velem a nyár folyamán... mint mindenki mással is... most jogosan kérded kedves olvasó, hogy mi történt velem... elment a maradék eszem is, hogy a nyárról kezdek írni amikor kint esik a hó... hát nem éppen így van... csak ahhoz, hogy ez az egész értelmet kapjon kicsit vissza kell kanyarodni a múltba... igazából ez a bejegyzés egy régebbi... még egy nyári bejegyzésnek akár a folytatása is lehetne... 4 hónap telt el azóta... és mi történt ez alatt??? semmi... az a bizonyos bejegyzés úgy végződött, hogy minden szép volt... talán sokkal több is, mint csupán szép... de egy pillanat... egy pillanat elég volt ahhoz, hogy minden az ellentettjére forduljon... hogy a szépből és a jobból pokol legyen... és mind ez csupán egy pillanat műve... ezt követően elég sok időt arra pazaroltam, hogy a kérdéseimre választ kerestem... belőle próbáltam válaszokat ki csikarni... faggattam... próbáltam kommunikálni vele, de mind hiába... ő vagy válaszra se méltatott vagy kikerülte azt, hogy bármire is válaszolnia kelljen... ehelyett... inkább, hogy tisztáztuk volna a dolgokat és ő is, valamint én is tisztán láttunk volna... ő inkább a menekülést választotta... a könnyebb utat... habár máig sem tudom, hogy mi játszathatott le akkor benne... miden zavaros volt... akárcsak most is... eltűnt... nem keresett... egy ideig próbáltam újra kapcsolatot teremteni vele... kerestem is nem egyszer... de mind hiába... ő csak nem akart jelentkezni... csak nagy ritkán muszájból felbukkant pár percre és aztán vissza is zuhant a távolba... a homályba amennyire csak tudott... én kerestem... igen kerestem, mert úgy érzetem, hogy annak ami volt nem így kellene vége lennie... mert nem tudtam elfogadni, hogy amit ő adott nekem és amit állítása szerint tőlem kapott annak így kéne véget érnie... a félre értés elkerülése érdekében leszögezem kedves olvasó, hogy nem szerelemről beszélek, nem szerelmet adtunk egymásnak... hanem valami egészen mást... értékeket... boldog percekről szóló emlékeket... szóval igen is próbálkoztam, mert szeretem volna, hogy legalább egy igen halvány kapcsolat megmaradjon köztünk... aztán feladtam... nem volt más választásom... többet nem kerestem.. nem foglalkoztam vele és a hozzá kapcsolódó dolgokkal... az igazat megvallva dühös voltam rá... nagyon dühös... haragudtam rá... nem azért mert csak így eltűnt... hanem amiatt amit tett, ami előtt eltűnt... megbántott... nagyon megbántott... át gázolt rajtam és az érzéseimen... és igen aztán eltűnt... 4 hónapon keresztül... szinte semmit nem hallottam róla... soha sem beszéltünk ez idő alatt... nem kerestem... nem keresett... szép lassan úgymond feledésbe merült... a dühöm lecsillapodót... nem érzetem már iránta semmit, csak közönyt... közömbösé vált számomra... a sok jót lerombolta az a rossz és az a fájdalom amit hátra hagyott... csupán az emlékek maradtak szépek... azokat semmi nem tudta befeketíteni... azok értékét semmi sem tudta megfakítani... így telt el ez a 4 hónap... más dolgok foglalkoztattak... más dolgok kerültek előtérbe, míg nem egy nap felbukkant... csak úgy a semmiből... ok nélkül... jött és rám köszönt... mintha semmi sem történt volna... mintha nem telt volna el az a 4 hónap... mintha azóta is minden nap beszéltünk volna... mintha nem bántott volna meg... nem sértett volna vérig... érthetetlen... most mért?? mért pont most??? mire fel jutottam eszedbe?? elvégre nem rajtam múlott az egész... nem én léptem le... most mi járhat a fejedben, hogy újra megjelentél??? most mit akarsz tőlem??? szeretném tudni, mert utálom ha játszadoznak velem... amikor először beszéltünk nem gondoltam, hogy bármi komolyabbra is kéne számítsak... azt hittem, hogy ennyi... élet jelt adtunk egymásnak... hogy még mindketten élünk és kész... aztán amikor harmadszorra és negyedszerre is feltűntél valami ilyesmi kifogással, hogy jó a képem... jól áll a szemüveg... szép a státuszom meg hasonlok akkor már valami nem stimmelt... s főleg, hogy soha nem jötté egy sima sziával... mindig valami indokkal... mintha az a sima köszönés nem lenne elég érv, hogy írj... nem értem még most se, hogy 4 hónap hallgatás után.. mi ez a hirtelen nagy érdeklődés irántam... ilyen rövid idő alatt annyiszor keresni engem... miről juthattam eszedbe??? hirtelen mitől lett olyan fontos újra éleszteni ezt a kapcsolatot... egy olyan kapcsolatot ami eszedbe se jutott 4 hónapig... aztán hirtelen csak hiphop kell ápolgatni... mi játszódhat le benned??? és a nyáron mi??? annyira jó volna ha megtudnánk beszélni ezeket a dolgokat... mert annak ami köztünk van... akár minek is nevezendő, de tudom, hogy a hátterében van pár olyan tényező ami elég zavaró tud lenni ha az ember foglalkozik velük... és egyetlen ésszerű oknak ezt tudom felhozni, hogy ezek miatt tűntél el... főleg, hogy egyik okról tudom, hogy zavart... mert arról nyilatkoztad is, hogy zavar... és ilyen szemszögből megtudnálak érteni... de más szemszögből nagyon nem... azt sose fogom tudni valószínű megérteni, hogy le léptél azzal a másik csajjal... miközben ugyan az volt vele is a szitu ami velem... ugyan ez a tényező állt fent nála is... és őt elfogadtad ezzel együtt... de engem nem... igen... ezzel elveszteted a bizalmamat... kimentem veled a városba most vasárnap... nem másért csupán szeretném megtudni, hogy most mit akarsz tőlem... mért akartál belépni az életembe újra... amikor én akartam, hogy ott legyél te még csak azért sem akartad... és most amikorra eltudtam fogadni azt a tényt, hogy nem vagy... csak úgy magadtól vissza jöttél... elhozott egy hópehely... elhozott a karácsony... nem tudom te mennyire vetted észre... de sajnálom nem tudok bízni benned és ez abban is megnyilvánul, hogy mennyire távolság tartó vagyok... nem tudok úgy viszonyulni a dologhoz, mint te... mintha semmi sem történt volna... nekem ez nem megy... nem tudom, hogy te hogyan csinálod... de lehet, hogy neked azért megy, mert te bántottál meg engem és nem én téged... de, hogy azzal kapcsolatosan mi játszódott akkor le benned.. mi játszódhat le most benned így vissza gondolva... ötletem sincs... és valahol igazán elvárnám, hogy elődrukkolj a múlttal... mert van rajta amit megbeszélni még akkor is ha már nem vagyok rád dühös... ha már úgymond megbocsátottam neked... nem tudom, hogy ezúttal meddig leszel mellettem... mikor fogsz újra eltűnni... még azt sem tudom elhinni neked, hogy még fogunk találkozni... még akkor sem, ha ez alkalommal mikor haza kísértél azt mondtad, hogy szeretnéd ha én is ki hívnálak... nem tudom, hogy mikor fogok tudni újra bízni benned vagy, hogy egyáltalán fogok tudni valaha újra bízni benned... de azt tudom, hogy amíg meg nem beszéljük a múltat és le nem rendezzük normálisan addig esélye sincs annak, hogy komolyan vegyelek... mind addig nincs amíg nem kapok pár dologra választ... az egyetlen baj az, hogy túlságosan kedves vagy és figyelmes és szinte hihetetlen, hogy ezzel mennyire tudod manipulálni a körülötted lévőket még akaratuk ellenére is... és ezzel a találkozással is mennyit le tudtál faragni abból a kő falból amit közénk húztam fel tudatosan... nem akarlak azon belül engedni amíg nem tudom, hogy mit akarsz tőlem és amíg nem tudok válaszokat... nem foglak keresni ezután sem... ha komolyak a szándékaid akkor te majd újra keresni fogsz... ezt majd az idő szép lassan eldönteni... de egyelőre még azt sem tudom, hogy csak a karácsony hozott és az elmúltával te is eltűnsz-e újra... szeretném ha újra bízhatnék benned... szeretnék újra hinni benned... de ez nem rajtam áll... és ezzel együtt szeretném ha nem csak a karácsony hatására történne ez az egész... szeretném ha azért lennél ilyen és azért viselkednél így, mert a szívedre hallgatsz...