Ha szól a szív dala...

A zene... ááá ahhoz nincs fogható... az zene... amióta az eszemet tudom azóta az életem gyökeres része... mindent meghatároz... mindent visz... de a tegnap valami fantasztikusat találtam... ugye bár köztudott tény, hogy imádok énekelni... de főleg egy bizonyos személlyel... igazából most nem is akarok bele menni a részletekbe... az álmainkba meg ilyesmikbe... az csak a miénk :) amúgy most is épp ezt a számot hallgatom... szóval... ahogy megpillantottam ezt a videó klipet... az első ami eszembe jutott az az volt, hogy olyanok, mint mi... az ahogyan a srác a lányra néz... ahogyan tiszta szívből énekel... ahogyan fülig ér a szája amikor egymásra néznek... látom bennük az amit nekünk is jelent a közös éneklés... nem csak a boldogságról énekelnek hanem átérzik is azt... be is mutatják... átélik az egészet nem csak simán eléneklik, nem csak megjátsszák... nyújtanak a hallgatónak egy csomó mindent... érzéseket, erőt, bátorságot... lejön egy az egyben a dal mondanivalója... mondom ezt én egy pop számról... huhh sose gondoltam volna... mert igaz, hogy minden műfajt fogyasztok... minden műfajból van kedvencem... vagy olyan akit kedvelek... értékelem a munkáját... de amiben igazi értéket látok az a hip-hop... az a műfaj amiben a legtöbb mondanivaló van... a legőszintébb műfaj... ami csak szívből jön... benne van az életük... a személyes tapasztalataik... az érzéseik... ezek az olyan dolgok amik számomra értékek... és ezt lássuk be a pop műfajból szinte mindenhol hiányzik... van egy kisokos aki jó szövegeket ír, de nincs hangja... aztán van egy jó hallású... ritmus érzékkel rendelkező illető is... az csinál egy vagány.. hangulatos alapot... és van egy harmadik emberke, akinek van hangja... hírneve... esetleg tehetsége is... részlet kérdése, hogy a színészkedéshez vagy éppen hangja... vagy csak külseje... és azzal fölénekeltetik és kész is egy olyan szám, ami hónapokig top és még sincs annál tovább semmi benne... én az ilyenekre csak bulizni tudok... mert akkor nem azzal törődöm, hogy mondanivaló... érték... meg ilyenek... olyankor és ilyen helyeken a hangzás a lényeg... de rajtuk látszik, hogy fontosak egymás számára és látom bennük az összetartást, a megértést... szóval egyszerűen fantasztikus az amit nyújtanak nekünk hallgatóknak.... és igen... benne van a legnagyobb vágyam is... egyeben az egész... nem csak az éneklést... de nem csak ezért fog meg ez a dal... az elején meg... rendesen mintha magam látnám a csajban... kicsit olyan vissza húzódó... aztán ahogyan pasi neki kezd énekelni és ez által bátorságot nyújt neki és aztán ő is elkezd énekelni... kiteljesedik... pont olyanok, mint mi... mint az, hogy másnak nem szívesen éneklek... csak neki... meg azoknak akik közel állnak hozzám, de a kettő nem is említhető egy lapon... mert bárhol is legyek mindig dudorászok... halkan énekelek... ez már mindenkinek megszokott... de neki és vele... rám néz... elkezd énekelni és ahogyan ragyognak a szemei és közben mosolyog... valahogyan ellenállhatatlan és dalra fakaszt... csak vele és neki tudok úgy énekelni... úgy igazán, ahogyan más még soha nem hallott... szívből és teljes torokból... ő az aki bátorságot nyújt... mert ő az aki hisz bennem és a hangomban és talán a legegyszerűbb ok miatt... mert egyedül ő tudja, hogy mim van igazán... nem csak rám néz és elítél... vagy éppen már egyből meg van a véleménye, mint a legtöbb embernek.... mert csak ő tudta elővarázsolni belőlem az igazit... a valódit...

Te vagy nekem az élet, a fény,

Fogom kezed, hogy már sose félj,

Ez a nap a te ünneped már,

S egy ajándék, ami vele jár.

(vszk.)

Boldogság,

Tőled bármit kapni, boldogság,

Elég egy apró tárgy,

Tudom, hogy ott lesz benne minden vágy.

Add hát, ne várj!

(Refrén:)

Én kincseket nem adhatok,

Csak szívemet, mint a legszebb darabot,

Nem óra ő, sem drágakő,

De bármi volt, csakis érted zakatolt.

Csak érted zakatolt, érted zakatolt.

Lehet arany, vagy ékszer, vagy kincs,

De olyan igazi, mint te vagy, nincs,

Mit is adhatok én neked még,

Egy szó, egy könyv ide nem elég.

(vszk.)

Add hát, ne várj!

(Refrén:)

Ha tudnád, a kincsekből,

Mennyire várt rád, a kincsekből,

Jöjj vedd hát, a kincsekből,

A legszebb darabot.

Még nem volt, már kezdettől,

Föld meg a vén Hold, már kezdettől,

Már akkor, már kezdettől,

Csakis érted zakatolt.

Mi összetart az éveket, még egy jégzivatar sem törheti szét,

Te vagy nekem, aki fényével vonja be rég az élet színét.

Nem akarok mást, csak te is, hogy lásd,

Hagyd a csomagolást,S add a legszebb darabot!

Vedd hát féltett kincsem, a legszebb darabot,

Téged éltet itt benn, érted zakatolt,

Őrizd hozzánk híven, a legszebb darabot

Ez a szív, most tőlem minden, érted zakatolt.

(Refrén:)

Lehet ékszer, vagy kincs,

De olyan igazi, mint te, tényleg nincs,

Mit is adhatok én neked még,

Hisz a szó nem elég, a szívemből a legszebb darabot.

Őrizd hozzánk híven, vedd hát féltett kincsem, a legszebb darabot,

Téged éltet itt benn, mint a Hold, érted zakatolt, régen bárhogy is volt,

Őrizd hozzánk híven, a legszebb darabot,

Ez a szív, most tőlem minden, érted zakatolt.