Az eso hatalma...
Az eso cseppek lagyan koppogtatjak az ablakom...en csak ulok es bamban nezek magam ele...gondolkodom......az elso gondolataim az esovel kapcsolatosak....valahogyan elvarazsol az ahogyan az eso cseppek a melybe hullanak...egyesek lagyan az ablakomnak csapodnak aztan leperegnek rola...elvarazsol a hangjuk....a dallam amit jatszanak...de ugyan akkor el is gondolkodtatnak....egyszer csak azon kezdek agyalni, hogy milyen furcsa dolog is ez az eso.... olyan kulonleges...varazslatos....meg oszlanak a rola alkotott velemenyek vannak akik szeretik....van benne valami furcsa turpissag.....imadok az esoben setalni.....lassan lepkedve elmelkedni....olyankor nem erdekel semmi es senki...csak elkapraztat ahogy potyognek rajtam az eso cseppek....ahogy egyik tocsabol a masikba trappolok....ahogy cuppan a viz a cipom talpa alatt....olyan mintha hangos csokot nyomna a viz tukorre....ezekben a percekben...valahogy tavol kerulok a kulvilagtol....es barmirol kepes vagyok megfeledkezni....sokszor azon veszem eszre magam...hogy sirok...de ez sem zavar...ugyan az utcan jarok egy magamban....de senki nem latja ezt...senki nem figyel fel erre....nem mutogatnak ram ujjal, mint ahogyan az egy napsuteses napon lenne, hogy nezd ez a lany sir.....bekes arccal mindenki tovabb suhan mellettem.... de mondjuk egeszen mas a helyzet ha valami kellemesre gondolok es elmosolyodok....de ez nem vallt ki az emberekbol ujjal mutogatos reakciot...hanem inkabb arra gondolnak, hogy de jo is lehet nekem...ha meg igy egyedul az esobben csoszogva sem birom magamba folytani a mosolyom....a vidamsagom....ezt szeretem az esoben...van ugyan, hogy nagy haddal jon...de meg is beket sugaroz....lehetoseget arra, hogy a csak ugy tovabb rohano napsuteses napok forgatagaban egy oracskara meg allj es elgondolkodj....de persze mint mindennek ennek is ara van...ezekert a bekes, nyugodt percekert...en egy kis szomorusaggal szoktam fizetni...esos idoben kise lankadt keddvel allok a dolgokhoz....igy az is elegge ritka amikor vidaman ugra bugralok egyik tocsabol a masikba, nem torodve azzal, hogy ossze frocskolom magam vagy eppen masokat......de kellett ez a mai eso....ez a kis melabus hangulat.....eddig nem is hianyoltam..de most igy elmerengve....nagyon kellett mar, hogy kicsit le alljak a rohanassal es eszre vegyem peldaul , hogy elhanyagoltam az irast....elhanyagoltam azon keves dolgok egyiket amely mindig hu volt hozzam...amely mindig segitett.....mar talan el is felejtettem, hogy mennyire felszabadito erzes ki irni magadbol a gondjaidat....a banatodat...azt ami a szivedet nyomja....erdekes irni...ha az irasrol van szo midnig ezekkel a peldakkal dobalozok.....a negativumokkal....miert van az, hogy a negativ dolgokat olyan sziv szaggatoan korul tudjuk irni....azt a bizonyos rossz erzest....a legaprobb reszetol..ossze tevojetol a legnagyobbig pontosan le tudjuk irni, hogy igy faj vagy ugy faj....ennyire vagy annyira nyomja....hasogatja a szivunket....de mi van a boldog pillanatokkal?? azokrol miert nem tudunk ugyan olyan reszelteseggel beszelni???orakat fecsegni??? miert van az, hogy a boldogsag....a jo erzesek csak ugy at robognak rajtunk....meg erintik szivunket...lelkunket aztan tova szallnak....de nincs idonk le irni oket reszletesegukkel egyutt.....egy ideig hatasuk ugyan meg bennunk el.....el is mondjuk a szamunkra fontos illetoknek oromunket....de nem...soha...azaz nagyon ritkan reszletezuk...par szuk szavu mondatba foglaljuk es kesz.....elmodnodd....hogy igen is boldog voltam vagy meg mindig vagyok...igen boldognak erzem magam....de nem reszletezed....mindossze egy sokat mondo szoval ossze foglalod mind azt ami benned lezajlik.....nagyon ritkan fordul elo...valaminek a hatasa nagyon melyen belenk kell hatoljon ahhoz, hogy kise reszletezzuk a bennunk csapongo erzelmeket....a bennunk lazzado boldogsagot, de ez a reszletesseg kozel sem all...barmily fele fajdalom leirasahoz....mert azt kepesek vagyunk a vegtelensegig fokozni.....annyira gorcsosen bennunk van az, hogy megertessuk a masikkal, hogy ez vagy az mennyire faj....erdkes....es mind ez csak az eso hatasara....ilyenkor barmirol kepes vagyok elmelkedni...sokszor olyan dolgokon is, hogy magam is meglepodom...aztan egy paranyi kis zaj....amire ossze rezzenek es pillanatok alatt ez a valarzslatos vilag darabjaira foszlik szet...a gondolatok elszallnak es ujra valosagban talalod magad....a gondjaid, a felelmeid, az oromeid es az osszes tobbi erzesed kozt tengodve....ujra fel figyelek az eso cseppek zuhano es csapdoso tancara...ebbol a zord valosagbol vissza vagyakozom a kepzeletem altal szult nyugalmas helyre...ahol minden mas....ahol minden csendes....agol minden csupa szeretet, de ez a valosag annyira zord...fagyos es remiszto, hogy fogva tart...nem enged vissza tobbe az alom vilagba....talan majd maskor.....talan majd a koveketkezo esokor....talan majd egyszer ujra megnyilik a kepzelet varazs kapuja...de addig is tovabb gurcolunk a valosag deszkain :).jpg)
Az eso cseppek lagyan koppogtatjak az ablakom...en csak ulok es bamban nezek magam ele...gondolkodom......az elso gondolataim az esovel kapcsolatosak....valahogyan elvarazsol az ahogyan az eso cseppek a melybe hullanak...egyesek lagyan az ablakomnak csapodnak aztan leperegnek rola...elvarazsol a hangjuk....a dallam amit jatszanak...de ugyan akkor el is gondolkodtatnak....egyszer csak azon kezdek agyalni, hogy milyen furcsa dolog is ez az eso.... olyan kulonleges...varazslatos....meg oszlanak a rola alkotott velemenyek vannak akik szeretik....van benne valami furcsa turpissag.....imadok az esoben setalni.....lassan lepkedve elmelkedni....olyankor nem erdekel semmi es senki...csak elkapraztat ahogy potyognek rajtam az eso cseppek....ahogy egyik tocsabol a masikba trappolok....ahogy cuppan a viz a cipom talpa alatt....olyan mintha hangos csokot nyomna a viz tukorre....ezekben a percekben...valahogy tavol kerulok a kulvilagtol....es barmirol kepes vagyok megfeledkezni....sokszor azon veszem eszre magam...hogy sirok...de ez sem zavar...ugyan az utcan jarok egy magamban....de senki nem latja ezt...senki nem figyel fel erre....nem mutogatnak ram ujjal, mint ahogyan az egy napsuteses napon lenne, hogy nezd ez a lany sir.....bekes arccal mindenki tovabb suhan mellettem.... de mondjuk egeszen mas a helyzet ha valami kellemesre gondolok es elmosolyodok....de ez nem vallt ki az emberekbol ujjal mutogatos reakciot...hanem inkabb arra gondolnak, hogy de jo is lehet nekem...ha meg igy egyedul az esobben csoszogva sem birom magamba folytani a mosolyom....a vidamsagom....ezt szeretem az esoben...van ugyan, hogy nagy haddal jon...de meg is beket sugaroz....lehetoseget arra, hogy a csak ugy tovabb rohano napsuteses napok forgatagaban egy oracskara meg allj es elgondolkodj....de persze mint mindennek ennek is ara van...ezekert a bekes, nyugodt percekert...en egy kis szomorusaggal szoktam fizetni...esos idoben kise lankadt keddvel allok a dolgokhoz....igy az is elegge ritka amikor vidaman ugra bugralok egyik tocsabol a masikba, nem torodve azzal, hogy ossze frocskolom magam vagy eppen masokat......de kellett ez a mai eso....ez a kis melabus hangulat.....eddig nem is hianyoltam..de most igy elmerengve....nagyon kellett mar, hogy kicsit le alljak a rohanassal es eszre vegyem peldaul , hogy elhanyagoltam az irast....elhanyagoltam azon keves dolgok egyiket amely mindig hu volt hozzam...amely mindig segitett.....mar talan el is felejtettem, hogy mennyire felszabadito erzes ki irni magadbol a gondjaidat....a banatodat...azt ami a szivedet nyomja....erdekes irni...ha az irasrol van szo midnig ezekkel a peldakkal dobalozok.....a negativumokkal....miert van az, hogy a negativ dolgokat olyan sziv szaggatoan korul tudjuk irni....azt a bizonyos rossz erzest....a legaprobb reszetol..ossze tevojetol a legnagyobbig pontosan le tudjuk irni, hogy igy faj vagy ugy faj....ennyire vagy annyira nyomja....hasogatja a szivunket....de mi van a boldog pillanatokkal?? azokrol miert nem tudunk ugyan olyan reszelteseggel beszelni???orakat fecsegni??? miert van az, hogy a boldogsag....a jo erzesek csak ugy at robognak rajtunk....meg erintik szivunket...lelkunket aztan tova szallnak....de nincs idonk le irni oket reszletesegukkel egyutt.....egy ideig hatasuk ugyan meg bennunk el.....el is mondjuk a szamunkra fontos illetoknek oromunket....de nem...soha...azaz nagyon ritkan reszletezuk...par szuk szavu mondatba foglaljuk es kesz.....elmodnodd....hogy igen is boldog voltam vagy meg mindig vagyok...igen boldognak erzem magam....de nem reszletezed....mindossze egy sokat mondo szoval ossze foglalod mind azt ami benned lezajlik.....nagyon ritkan fordul elo...valaminek a hatasa nagyon melyen belenk kell hatoljon ahhoz, hogy kise reszletezzuk a bennunk csapongo erzelmeket....a bennunk lazzado boldogsagot, de ez a reszletesseg kozel sem all...barmily fele fajdalom leirasahoz....mert azt kepesek vagyunk a vegtelensegig fokozni.....annyira gorcsosen bennunk van az, hogy megertessuk a masikkal, hogy ez vagy az mennyire faj....erdkes....es mind ez csak az eso hatasara....ilyenkor barmirol kepes vagyok elmelkedni...sokszor olyan dolgokon is, hogy magam is meglepodom...aztan egy paranyi kis zaj....amire ossze rezzenek es pillanatok alatt ez a valarzslatos vilag darabjaira foszlik szet...a gondolatok elszallnak es ujra valosagban talalod magad....a gondjaid, a felelmeid, az oromeid es az osszes tobbi erzesed kozt tengodve....ujra fel figyelek az eso cseppek zuhano es csapdoso tancara...ebbol a zord valosagbol vissza vagyakozom a kepzeletem altal szult nyugalmas helyre...ahol minden mas....ahol minden csendes....agol minden csupa szeretet, de ez a valosag annyira zord...fagyos es remiszto, hogy fogva tart...nem enged vissza tobbe az alom vilagba....talan majd maskor.....talan majd a koveketkezo esokor....talan majd egyszer ujra megnyilik a kepzelet varazs kapuja...de addig is tovabb gurcolunk a valosag deszkain :).jpg)
1 megjegyzés:
Sziiip egy bejegyzes...annyira el tudnak az irasaid varazsolni...:):)
Megjegyzés küldése