Lehetőségek vagy lehetetlenségek?

Szokták mondani, hogy egyszer minden véget ér... előbb vagy utóbb minden megváltozik... de még is az ember makacs természet és vannak olyan dolgok az életében amihez annyira ragaszkodik, hogy váltig állítja róluk, hogy ááááh... ezzel nem történhet meg az ilyesmi...velem aztán ez a dolog BIZTOS nem... francokat... semmi sem biztos... mostanában mondhatni gyökeres változást vett az életem... olyan dolgok történnek velem amikre régebb azt mondtam, hogy lehetetlen... velem ilyen SOHA nem történhet meg... és még is... teljes káosz van immáron lassan  5 hónapja... már semmit sem tudok és már semmiben sem vagyok biztos... miben is lehetnék... augusztus elején indult minden... hogy nagyon pontos legyek augusztus 5.-én este minden megváltozott... bár akkor még nem is sejtettem semmit...  egy hirtelen ötlet... amit cselekvés is követett és a feje tetejére állított mindent... de ki gondolta volna??? hiszen nem volt ez olyan nagy dolog... sőőőt... de még is talán ennek így kellett lennie...  első perctől vonzott... hazudnék ha letagadnám... bár az elején erősen kétes érzések kavarogtak bennem... lelki ismeret furdalástól kezdve megbánásig minden volt... azonban innen kiindulva ezt az egész szituációt... ezt a terhet ma már másképpen cipelem, de hát meglep ez valakit?? azóta lassan 5 hónap telt el... persze, hogy időközben megváltoztak a dolgok...  de attól a naptól kezdve minden nap nyomja a vállam és a szívem egyaránt... és nem bírok szabadulni tőle... sokszor az lenne a legkönnyebb ha valaki döntene helyettem és kész... de nem lehet... értem én, hogy ez az én utam és ezt végig kell járni... de még meddig??? mert ez az állapot ez nem élet... jártatok már biztosan ti is úgy, hogy csak úgy magával ragadtak a történtek és élveztétek, hogy sodródtok az árral... ám azonban egyszer csak észbe kap az ember és akkor rá jön... hogy ez már nem játék és ebben biza már nyakig benne vagy... de ez úgy még önmagában nem is lenne probléma, ha nem olyan lenne a szituáció, hogy eszméletlenül magával ragad és élvezed... és érzed, hogy ez igenis jó neked... ám ott a bökkenő, hogy mindvégig tudod, hogy nem szabad... ezzel van a baj... hogy tudod, hogy nem szabad, de még is csinálod, mert annyira jó... és úgy érzed tőle magad, mint aki újra él... perzsel benned a vágy... az életkedv újra... és ilyenkor rájössz arra is, hogy eddig észre sem vetted eddig, hogy mi hiányzott az életedből... de most az a kis parázs újból izzani kezdett... bár lassan aludt ki, így az ember szinte észre se vette, hogy mi az ami igazán hiányzik az életéből, addig amíg újra nem szembesült vele.... hát most itt van... és mitévő legyek??? fordítsam fel fenekestül az egész életem...dobjak el mindent ami biztos és megszokott... az újért... a bizonytalanért... valami olyanért ami ugyan lángol... de vajon meddig?? megéri mindent eldobni érte??? ki fog tartani?? vagy csak egy futótűz az egész, ami bár felperzsel mindent... de lehet, hogy amilyen hirtelen jött úgy el is fog tűnni... ki tudja... milyen kár is, hogy az ember ilyenkor nem lát a jövőbe... nagy döntés ez... hatalmas teher... ha nem vágok bele... ha nem teszem meg úgy érzem, hogy egy életre bánni fogom... mert kitudja talán pont ez amire eddig vártam... amit nekem szántak... de hatalmas bomba... ami itt ketyeg a kezembe folyamatosan... és vagy rá dobom az eddigi életembe, azzal semmissé téve mindent amim eddig volt... vagy pedig addig tartogatom amíg felrobban a kezembe... velem együtt... mert ha nem vágok bele akkor ezzel a lehetőséggel együtt úgy érzem, hogy a lelkem egy része is meghal... oda veszik... olyan ez mint egy lipinka... előbb utóbb ha akarom ha nem elfog dőlni valamerre... csak nem mindegy, hogy merre és, hogy hogyan... mert ugye az sem mindegy, hogy döntök én.... ha nehezen is, de rászánom magam és félretéve a biztonság érzetemet... kézbe veszem a sorsom és elhatározom magam valamelyik lehetőség mellett vaaagy megvárom, amíg még bonyolultabbak lesznek a dolgok és neagyisten, majd valaki más dönt helyettem... az a baj, hogy nagyon kényes dolog ez az egész s nagyon nehéz... hanem az ember nem húzná... nyúzná ennyit... néha ahogy mondtam, jobb lenne ha a jövőbe látnánk.. ha csak egy pillanatra is és már is könnyebb lenne valami mellett elkötelezni magunkat...