2008. december 16., kedd

Elso lepes...


Erdekes dolog ez az elso lepes....nekem szemely szerint mindig nagyon nehezen megy....de foleg akkor es olyan emberekkel kapcsolatban amik es akik tenyleg fontosak nekem....most kicsit ugy vagyok, hogy sajat magamat korholom azert, hogy ilyen szerencsetlen vagyok...es nem vagyok kepes meg tenni az elso lepest valaki fele...es ezzel csak magamnak okozok fajdalmat....aki olvatsa az elozo bejegyzesem az azert talan sejti, hogy mirol is van szo....vagy esteleg elorebb van valamivel mint azok akik csak ezt olvassak...de engem ez abszolut hidegen hagy....hiszen nem is azert irok, hogy barki is elolvassa....hanem csak azert mert amikor egy bejegyzes vegere erek egyszeruen egy megkonnyebbulest erzek...megkonnyebbulok amikor valami olyant ki irhatok magambol ami bant...most ez az elso lepeses dolog bant..mert nem birom felfogni...hogy...hogy lehetek ennyire batortalan, hogy megtegyem az elso lepest...soha nem voltam az elso lepesek emebre ez teny....midnig mastol vartam el, hogy felem lepjen aztan azutan mar konyebb valamicskevel es utana en kezdek lepkedni a sajat kis lepeseimmel az emberek fele....de ez most annyira nehez....mult szerda ota ez van bennem....az-az egy hete...az elso lepes elotti fel lepest megteszem...de tovabb a lenyeg...a lenyeget tole varom....mert utdom, hogy kovetkezokor mar volna batorsagom, hogy oda menjek hozza.....es ha nincs is semmi konkret modani valom..de kitalalnek valami "jo dumat" es oda mennek hozza...aztan a tobbi magatol alakulna...penteken si ket alkalommal is eltapostam ezt a fel lepest...ami abbol allot, hogy probaltam a kozelebe lenni...ami annyit tesz..hogy megadtam neki azt az eselyt, hogy oda jojon hozzam....mert nekem nem volt merszem, hogy hozza menjek...igazabol ahoz se, hogy koszonjek.....de neki se....csak neztuk egymast a szemunk sarkabol....es nem tettunk semmit....o is nezett ....en is neztem..es ennyivel maradtunk....mar csak azt nem tudom, hogy o is azt varja, hogy en menjek oda hozza vagy...nem tudom....ezutan meg egesz penteken lelket probaltak onteni belem....hogy ne szomorkodjak meg, hogy ne akasszam ki magam stb....meg, hogy ne bizzak meg ennyire konnyen az emberekben...es, hogy probaljam mar meg kicsit vissza fogni az erzeseimet, mert ez igy midnig csak csalodashoz vezet, hogy igy bele elem magam a dolgokba..aztan penteken megint csak en tettem egy elso lepest..mert akkor mar oda jutottam, hogy nem erdekel, hogy mi lesz....ennel rosszabb nem lehet....es persze mar lelkileg felkeszitettem magam a negativ vissza jelzesekre....de aztan csalodnom kellett...mivel abszolut pozitivan sultek el a dolgok....es ezzel megint nem fogadtam meg egy szamomra igen kedves ember tanacsat....es a dolgok ele rohanttam....es azota is rohanok....es akarhogy is faj...nem tudok leallni...azota is azt a percet varom...amikor ujra beszelhetek vele szemelyesen....mert ugy erzem, hogy az elso igazi szemelyes beszelgetesunk utan mar gordulekenyebben fognak menni a dolgok...es az elso lepes is vegul is ebbol allna....hogy oda menni hozza es valami jelentektelen temaval hozza szolni.....es ugyan ez amit varok...varok es tovabbra is csak varok...hogy jojjon oda hozzam..valamivel....ami meg nem kovetkezet be...es az ujabb nagy remenyem a holnapban van....de felek..sot erzem, hogy csak csalodni fogok mert nem ugy fog alakulni ahogy szeretnem....:(.....ezek a fel lepesek.....ma is....minden szunetben megtettem ezt a hirhedt fel lepest....de az elsohoz mar nem volt batorsag...igazabol 2 szunet volt olyan amikor meg lehetett volna esely az igazi elso lepesre...es egyszer ugy is nezett ki...mintha ossze jonne...de aztan meg sem....elso izben..annyival meg is elorebb haladtam...hogy koszontem....de erre nem vettem eszre semmi reagalast...mondjuk meglehet erteni...hogy miert..egyreszbol..ams reszbol pedig nem igazan....de ez igy alakult...nem reszleteznem a korulmenyeket.....igy meg tudom, hogy nem pontosan ertitek a dolgot....vagy erted te kedves olvaso.....masodik izben pedig mintha az elso kijavitasa miatt vagy inkabb mondjam ugy, hogy korigalasa miatt tortentek volna a dolgok ugy ahogy elkezdodtek...de aztan en el kellet menjek....igy ami torteni akart volna...az felbe szakadt es megint csak nem lett semmi......ennyit nagyabol az elso lepes dolgarol....egy szo mint szaz...nehez az elso lepes....foleg akkor ha minden egyes olyan alkalommal amikor tudod, hogy feltunhet ez az illeto a szinen...a torkodban dobog a szived...viszont megmagyarazni meg sem tudod, hogy miert.....minden egyes pillanatban amikor a kozeledben van legszivesebben oda rohannal hozza es ha nem is beszelnetek vagy valami....de csak elvezned a pillanatot, hogy mellette vagy....habar legszivesebben nem is beszelni szeretnel vele....habar azt is...de leginkabb a nyakaba szoknel es jo szorosan magadhoz olelned....es szived szerint soha, de soha nem engedned el....es ez az egesz csak tovabb gondolkodtat...egy csomo kerdest maga utan vonva...amikbol nem lattok ki utat...ahogyan azt sem, hogy ennek a szovegnek a vegen hova fogok kilyukadni.....a tovabbiakban azon agyalok....es azt irnam le, hogy vajon egy olyan baratsagnak ami megszakadt lehet folytatasa???...es ezt a kerdest ugy teszem fel, hogy valaszt nem adok ra...csak egy kerdes amin ti...vagy te is el tudsz gondolkodni.....kesobb majd erre is kaptok valaszt....amikor mar az ido megvalaszolja a dolgot helyettem is....es rancba szedi ezt az egesz tortenetet....maskepp meg ugy nez ki, hogy mindket emberke akarja ezt az egeszet....de nem tudom, hogy ki mennyire...mert csak a sajat erzeseimmel es gondolataimmal vagyok tisztaban....nehez.....meg mindig nehez az elso lepes....es szamomra ha tovabb agyalok csak meg inkabb nehezebbe valik....ugy, hogy ennek itt es most vege....majd kesobb targyalom tovabb ha lesz hozza lelki erom....

Nincsenek megjegyzések: