Rovid az elet!

Furcsa.....ha az ember egy szep napon le ul a szekbe es el kezd gondolkodni.....bele gondol, hogy mar 18 eves vagyok...mar mennyit eltem...es meg is ez milyen hamar el telt....de ha jobban magunkban nezzunk akkor ebben a rohano vilagban nincs is ennyi idonk magunkra...hogy arrol elmelkedjunk, hogy mennyire rovid az elet vagy sem....csak elunk....egyesek rohannak parhuzamosan masok meg szembe a vilaggal....jo forman at sem gondoljuk cselekedeteinket... csak tesszuk oket....aztan amikor hibat kovetunk el....azutan kezdunk el gondolkodni....meg is ebben az orult vilagban...a szekedben uldogelsz...es bongeszed a netet....aztan egy mondat sziven talal......csak a rossz hirek hallatan kezdunk el gondolkodni.....en is igy jartam a szombaton....minden nap hallod azt a nagyvilagban, hogy xyz meghalt....ennek vagy annak a nagytataja meghalt....de annyira sziven ut amikor azt hallod, hogy egy veled egy idos lanyt elgazolt egy vonat.....csak magad ele bamulsz bamban...probalod felfogni az hallotakat...de nem megy....nem birod fel fogni...en meg most sem birom...s azota sem....egyszerun keptelenseg....mindenki errol beszel....egyik ezt mondja a masik meg azt....azt sem tudod, hogy kinek hihetsz....vagy, hogy eppen kinek higgyel.....mindenki hozza tesz a tortenethez....masok elvesznek.....de mindenki meg van remulve....az emberek szive melyen ekkor tudatosul az a gondolat, hogy te jo eg... mennyire is rovid az elet... azt, hogy az idosek meghalnak ilyen-olyan nyavajakban...betegsegekben azt...valahogyan olyan termeszetes tenykent kezeljuk...hiszen ebebn a tudatban novunk fel...hogy megoregedunk es meghalunk...ez az elet rendje....de amikor azzal szembesulunk...hogy velunk egy idosek....vagy eppen fiatalabbak is remisztoen furcsa modon vesztik el eletuket....akkor el kezdunk gondolkodni.....zakatol bennunk az a kis gepezet ami eletben tart.....minden vegig fut az agyadon....meg sokszor annal is tobb amennyi kene.....el gondolod, hogy mi van ha te vagy a kovetkezo?...nem tudhatod, hogy mi van megirva neked.....nem tudhatod, hogy amikor ki lepsz egy ajton akkor vajon azon meg fogsz-e belepni valaha???...nem tudhatod, hogy mikor mondod ki szereteidnek... barataidnak... rokonaidnak utojara azt a szot, hogy szeretlek....vagy azt, hogy mennyire fontosak neked.....sose tudhatod, hogy mibol mi az utolso.....te csak egy egyszeru setara indulsz es nem tersz vissza tobbe.....nem tudhatod, hogy mikor koszonsz el utoljara szuleidtol....es aztan mar csak a halal hireddel szembesulnek...vagy az sem lehetetlen, hogy te az ovekkel... sose tudhatod... de mindenkeppen a hideg vegig fut a hatamon amikor ezeket a sorokat pottyogom....hogy mennyire remisztoek....es meg is barmikor....barmelyik valosagga valhat....sajnos en sem es te sem kedves olvaso....nem tudhatunk soah semmi biztosat.....igy ezert ne legyunk restek kimutatni erzeseinket...elmodnani az embereknek azt,hogy szeretjuk oket...hogy miket gondolunk roluk.... amit megtehetunk most azt most kell megtennunk, mert nem tudhatjuk, hogy mennyi idonk van hatra...sose tudhatod, hogy mikor er veget az ami korulvesz....az elet rovid...nincs arra ido, hogy otthon ucsorogj a fotelodban es gondolkodj....cselekedni kell....minden nap tenni....mozditani valamit....valamit ami elobre visszi az eletet....a vilagot....teged....a megrazo hirek mindig ra dobbentik az embereket bizonyos dolgokra....de ilyenkor mas karan tanulnunk kell nem csak elmelkedni.....tudatosan kell cselekednunk....mert egy apro pici meggondolatlansag es az eletunkbe kerulhet..... Emlek keppen valakinek....akit ugyan nem igazan ismertem szemelyesen...de ettol eltekintve igazan melyen erintet az ami tortent....elgondolkodtatot....remelem, hogy titeket is.....es foleg azt, hogy ezzel mindannyiunk eleteben valami megvaltozik....mindenkinek ki nyilt a szeme....es akkor mar is volt legalabb ennyi ertelme ennek a szornyu tragedianak... Oszinte reszvetem....

"a tömeg furcsa dolog." kevin brooks

"s mi haszna lenne,ha megismerné a világot?én ismerem, s nincs egyéb vágyam, mint hogy elfelejtsem." ernest hemingway

"félre az útból tehenek, rövid az élet!" gabriel gárcía márquez(száz év magány)