Az igazi élet... :)

Ilyen az igazi élet... amikor itt vagy mellettem... fogod a kezem... játszol a hajammal... a szemembe nézel... megölelsz... megcsókolsz... amikor bármiről is legyen szó én vagyok az első kit értesítesz... az enyém vagy.... végre igen... sok mindenen mentem át ezért, de nem bánom egy percét se... megérte... végre itt vagy és nem engedi kezed kezem el... a sok bors után amit egymás orra alá törtünk... a sok hülyeségünk után jó végre ezt érezni... jó végre együtt nevetni a dolgokon... át beszélni a nap eseményeit és nyugovóra térni... aztán reggel azzal a gondolattal ébredni, hogy itt vagy nekem... felüdülés attól a sok kérdéstől.. problémától megszabadulni amik annyira nyomasztottak... jó annak a tudatában élni, hogy rengeteg dolog letisztult már és ami még nem teljesen az is letisztuló félben van... édesek azok a napok amelyek csak rólunk szólnak... azok a percek amiket együtt töltünk felérnek mindennel... és ezekkel ellentétben kikészítenek azok amelyeken nem vagy itt... amelyeken távol vagy tőlem és tudom, hogy semmi esély arra, hogy lássalak... pár sms... egy telefon beszélgetés... be kell érni ennyivel... nehezen... de valahogy eltelnek ezek is... minden remény abban van, hogy eljön az a perc amikor újra láthatjuk egymást... de eljön és ez a fő... és lassan én is átkezdem érezni azt amikor az embernek jól... hohooo... több, mint jól alakulnak a dolgai és csak azt érzi, hogy nem igazán van amiről írnia... vagy éppen nem megy úgy az írás ahogyan kéne... mindig is így voltam a boldogságról és azokról a dolgokról amik hozzá kapcsolódtak nem ment az írás.. vagy ha ment is pár szóban... röviden a lényeget leírtam... sosem értettem ezt a rész, hogy mért olyan könnyű a fájdalmat... a bánatot oldalakon át ecsetelni és pár sorban leírni egy boldog percet... valahol nem logikus ez az arány... de talán azért van ez így mert a fájdalmat megpróbáljuk kiírni magunkból annak reményében, hogy attól majd könnyebb lesz... amíg a boldogságot próbáljuk minél tovább a szívünkben tartani... hiszen egy porcikánk sem kívánja, hogy megszabaduljunk tőle...nem tudom mit hozz még a jövő... de készen állok bármire :) nah jó talán nem éppen bármire...;))