Talán majd egyszer...

Nagy ritkán mellém áll a szerencse és egy kis nethez jutok, hogy tudjak írni egyet ide a blogra... hogy egy kicsit megkönnyebbüljek... vagy hogy egy kicsit tudjak kommunikálni azokkal akiket szeretek... és főleg aki az én kis szívem... nah de talán majd eljön a várva várt kedd amikor végre lesz nekem is netem... és legalább nem lesz még ez is hiánycikk meg a hozzá kapcsolódó dolgaim... hiszem most minden hiányzik semmi, de az ég világon semmi nem olyan, mint eddig... az egyetem.. az elég fura... lesz még amit megszokjak rajta... de igyekszem meggyürkőzni ezzel is... de ami azt illeti tetszik csak olyan más... ez az űr ami bennem tátong... igazából ez ami nagyon zavaró... de most így, hogy egy kicsit beszélhetek vele... az jutott eszembe, hogy fordított helyzetben sokkal nehezebb lenne... mert otthon mindent ismerek... minden hely ahol járnék.. az utcák.. az épületek... a tárgyak... egyszerűen mindenről ő jutna eszembe... mert mindenhol volt valami kis apróság... amit együtt csináltunk... amit vele.... ami ő... de itt minden ismeretlen... idegen... nem fűznek ide emlékek... lassan kezdenek lenni emlékeim a mostani "otthonomról" is... s kezdem ezt a helyet is megismerni... de amíg ő nincs itt és nincsenek itteni emlékeink addig kicsit minden könnyebb... remélem...