Lépés vagy várakozás...

Az életben bármi előfordulhat....vannak helyzetek amikor érdemes várni....várakozni, hogy a dolgok az idő múlásával szép lassan elrendeződjenek....de olyan esetek is akadnak szép számban amikor lépnünk kell....cselekednünk azért, hogy a dolgok előre haladjanak.....hogy mozduljanak valamerre...de az ilyen dolgoknál annyira össze mosódnak a határok....honnan lehetne tudni biztosra, hogy na most már elég a várakozásból lépni kell??? honnan tudod, hogy menni az elég???...hogy mikor fejezd be a várakozást.....honnan tudjad, hogy ne legyél türelmetlen és emiatt túl hamar lépjél...vagy éppen honnan tudod, hogy nem jó, mert már túl sokat vártál és már tenned is kellett volna valamit...ezek....ezek olyan fölösleges kérdések...de még is ha bele gondolunk akkor....akkor valójában ezeken a fölösleges.... ön marcangoló kérdéseken múlik az életünkben minden....mert van, hogy túl sokat várakozunk és a lehetőség amire vártunk csak úgy elillan mellettünk.....de van, hogy türelmetlenek vagyunk...nincs türelmünk tehetetlenül ücsörögni és várakozni amíg lesz valami....amíg elő kúszik a megfelelő alkalom...egyszerűen azt érezzük, hogy tennünk kell valamit...és épp ezért...hogy annyira ég bennünk a vágy, hogy felgyorsítsuk az eseményeket, hogy ezzel rontjuk el a dolgokat....vagy éppen nem azt tesszük amit kéne....de a lényeg csak ugyan az lesz bármi is történik....elcsúszunk egy apró kis részleten és az ajtó amely nyitogatásával bajlódtunk vagy végleg bezárul vagy az parányi rés eltűnik.....vissza csukódik amelyet nagy erőfeszítések árán sikerült fel feszegetnünk....sajnos ezekre a kérdésekre nincsenek magyarázatok....nincsen egy jól meghatározott logika vagy éppen egy matematikai képlet szerűség vagy egy összefüggés amely segítségével könnyedén megtudhatnánk, hogy abban a bizonyos esetben... ami éppen pillanatnyilag minket foglalkoztat meddig kell....meddig érdemes várni és mikor jön el az a pont amikor már lehet lépegetni....vagy az a pont amikor már muszáj tenni.....cselekedni.... áááá ha az élet is ilyen kiszámítható volna, mint a kémia, matek vagy éppen fizika feladatok... de az élet nem ilyen...hibát hibára halmozunk...ugyan igyekszünk okulni tévedéseinkből, de van, hogy nem sikerül és újra abba a hibába esünk....kiszámíthatatlan és meghatározatlan minden ami körül vessz minket...mindenki próbálja úgy alakítani dolgait ahogyan az neki jónak tűnik...egyesek úgy, hogy érzelmeiket falak mögé zárják annak reményében, hogy így szívüket nem éri fájdalom....mások meg kockáztatnak...minden érzésüket kifejezik és bele vágnak...nem riadnak meg attól ami várhat rájuk az út végén csak vágtatnak előre annak reményében, hogy sikerülni fog...de ha nem....akkor majd elérnek azon szomorkodni és enni magukat...akkor majd el ér törődni a fájdalommal...de még is mindenki aztán amikor a végére ér és elgondolkodik....akkorra rá jön, hogy hol tévedett....persze ez inkább akkor jellemző ránk ha valami nem sikerül....mert valahogyan ösztönösen benne van az az emberben, hogy ha valami sikerül neki akkor nem gondolkodik el azon...vagy csak igen ritkán, hogy ezt és azt talán lehetelt volna másképp is vagy éppen jobban....valahogyan a sikereinken nagy örömünk közepette átsiklunk és nem okulunk belőlük, hogy ne ez most nagyon jó volt, hogy így tettem és ezt esetleg hasznos volna megjegyezni mivel talán más esetben is saját magunk javára felhasználhatjuk....
Nah lesz ami lesz.....most éppen egy konkrét ügyön rágódom annak hatása lett ez a bejegyzés is....nem tudom....meguntam várni....és úgy látom, hogy semmi értelme tovább várni , mert így csak egy helyben topogunk és én eddig vártam...de a várakozásból nem látok kiutat csak további vége láthatatlan várakozást....így lépek...igen lesz ami lesz pénteken lépek...és vagy véglegesen pont kerül az ügy végére...vagy éppen most fog kezdődni a legjava :) össze szedem minden bátorságom és bele vágok....hátam mögött a rengeteg jó kívánsággal, támogató és reményt adó baráti szóval...lesz ami lesz.....jöjjön az élet....jöjjön aminek jönnie kell :)