Ezt most rólad...

Elég furán alakultak a dolgok... s azt hiszem, hogy joggal érzem úgyhogy nem az én hibámból... hiszen mit tettem én??? semmit.... csak vártam... hibáztam én is... de erről majd később... s azért mondom, hogy nem az én hibámból... mert utána még működtek a dolgok... vagy inkább mondjam úgy, hogy ennek ellenére is... rájöttem a vasárnap sok mindenre... többek között erre is, de nagyon úgy fest, hogy feleslegesen... vagy is, hogy most már semmi értelműk... és a legszomorúbb az, hogy ez csak mind a te javadra lett volna... hát igen... talán erre mondják, hogy ezt már te sem fogod megtudni soha... semmi értelme sincs így... nem tudom... igazából már csak egy dologra lennék kíváncsi... hogy te mindenkivel és mindig ilyen vagy... vagy csak velem csinálod ezt... mert esetleg élvezed vagy kitudja... magas ez már nekem... de már abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán érteni szeretném... de talán még is... hiszen egyszer azt mondtad, hogy azért csodálsz, mert megvannak bennem azok a dolgok amelyek belőled hiányoznak... és, hogy amikor rá jövök erre... valamint megtalálom azokat a dolgokat amik benned megvannak és belőlem hiányoznak... akkor majd arra is ráeszmélek, hogy együtt mennyivel többek lennénk... vagyunk és jobbak leszünk bárkinél és bárminél... az igazat megvallva elsőre elég furán hangzott... és nem láttam benne túl sok értelmet... aztán vasárnap elég sok mindenre rájöttem... és többek között ezzel kapcsolatosan... előttem jársz pár lépéssel... most már tudom... elismerem... csak, hogy nem keseredek el, mert az okát is tudom... egyszerű... én nyitott vagyok... főleg feléd... ami a szívemen az a számon... valamint a billentyűzeten... sokszor még talán több is mind kellene... de hát ez vagyok én... így meg nem igazán nehéz megismerni engem... helyesbítek... nem nehéz megismerni egy részem... amíg te... zárkózott vagy... szinte soha nem mondasz semmit magadról... és ha kérdezek még akkor is ritka, hogy konkrétan válaszolsz... legtöbbször kezded terelni a témát és hiába próbálok vissza térni rá... semmi értelme már... vagy egyszerűen ha olyan kedvedben vagy bevágod, hogy nem akarsz erről beszélni... majd máskor beszélünk erről... vagy éppen, hogy nem akarsz kibeszélni senkit... hol ott... nem mást beszélnél ki... csakis saját magad... így nem is csodálom ha előttem jársz jó pár lépéssel...jó persze nem csak ezért... de főképpen ez az oka... így könnyű... de majd egyszer képzeld magad az én helyembe... amikor mindent harapófogóval kell kihúzzak belőled... és még akkor is csak arra vagy hajlandó válaszolni amihez épp kedved van... de nem baj... azon a már sokszor emlegetett vasárnapon sok mindenre rájöttem.... és haladok én is lassan... de biztosan... nem kell engem félteni... nem te vagy az első ilyen típusú ember akivel találkoztam... és valószínűleg nem is az utolsó... mivel úgy vonzom az ilyen zárkózott típusú embereket, mint a mágnes... igazából visszatérve ahhoz amit te mondtál nekem... és mélyebben bele gondolva... a te szavaiddal élve elég sok dolog van, amit csodálhatsz bennem, mivel szinte a gyökeres ellentéted vagyok... a legtöbb dologban én pont az ellentét tenném... valamint teszem is, mint te... először is ha én bele vágok valamibe... azért harcolok a végsőkig... mindaddig, amíg egy parányi remény sugár is van arra, hogy sikerülhet... vagy legalább valamit mozdíthatok rajta... amíg te... ha akadályba ütközöl... elsőre megpróbálod és ha nem sikerült vagy éppen a próbálkozásod nem úgy sült el ahogy szereted volna veszed a nyúl cipőt és megfutamodsz... ott hagysz csapot s papot... jó persze ez is esettől függő, de remélem érted a célzást... az élet abból áll, hogy akármilyen nehéz is... vad is... megpróbáljuk magunkhoz szelídíteni... amennyire csak lehet olyanná alakítani, hogy az nekünk kedvező legyen... ezzel te sem vagy másképp... szép elképzelések vannak a fejedben... neki is fogsz megvalósítani, de ha elsőre nem sikerül... vagy valami nem pont úgy sikerül ahogyan az a terveidben volt.. te ott hagyod és megpróbálsz többet ügyet sem vetni rá... ejtettél egy hibát... és ahelyett, hogy megpróbálnád kijavítani... még ha nem is sikerül... de mindig van egy esély, hogy legalább megpróbáljuk... és mért ne próbálnánk meg??? hiszen rosszabb már úgy sem lehet... csak jobb... ha sikerül kijavítani... ellentétben veled... szerintem minden esély megér egy próbát... hiszen a hibák azért vannak, hogy az ember kijavítsa őket... de mindenképpen legalább megpróbálja... és ha nem is sikerül, de legalább tapasztalatot nyert a jövőt illetően... a következményt levonta... tanult az esetből... és ha okos nem fog még egyszer ugyan ebbe a hibába esni... ez vagy te menekülsz folyton valaki vagy valami elől... amíg én szembe szállok bárkivel és bármivel... mert nem látom értelmét a futásnak... szembeszállok és maximum vesztesként jövök ki a csatából... de legalább megtettem minden tőlem telhetőt... ilyen szempontból illik hozzám a nevem... hiszen a jelentése: harcosnő... és semmi probléma nincs azzal, hogy te ilyen vagy... hiszen épp ettől szép az emberiség, hogy mindenki másmilyen... és, hogy igazán őszinte legyek hozzád... voltam én is ilyen, mint te... addig amíg magamat kerestem... azt, hogy ki is vagyok ahhoz képest aki szeretnék lenni... én is ilyen voltam... jó... lehet, nem pont ilyen, mint te... de hasonló... aztán megtanultam elfogadni magam olyannak amilyen vagyok... és ezzel együtt felvállalni magam... én ilyen vagyok és kész... nem szégyellem se a jelenem, se a múltam egy pillanatát sem... most ilyen vagyok és amiket és ahogyan helyesnek tartok annak fényében cselekszem... ugyanígy... a múltban amilyen voltam és amit helyesnek tartottam azt tettem... és semmi szemrehányás nélkül közöltem veled ezeket a dolgokat, mint tényeket... ilyen vagy... én már régóta el is fogadtalak ilyennek... ilyen kis furcsának... ilyen kis különlegesnek és talán pont ez ami miatt még ennyi hülyeséged ellenére is magad mellett tudsz tartani... meg vannak a saját szabályaid... a saját elképzeléseid mindenről és arról is, hogy mikor hogyan cselekedj... mikor mit csinálj és ezeket te nagyon betartod... nem törődsz azzal, hogy nekem ez jó vagy sem... te csak a saját szabályaid szerint élsz... még akkor is, ha megmondtam a véleményem róla... és elmondtam azt, hogy ezt nem szeretem... most ez olyan dolog, hogy nem feltétlenül rossz... ugyanakkor van, hogy nagyon fájdalmasan üt vissza rám... pl. amikor megkérlek, hogy szeretnék veled beszélni... neked nincs kedved beszélni és kész... ha neked most nincs kedved akkor mindegy, hogy én mit szeretnék és miért... nem lehet... ehhez nem... mert a te szabályaidba ez most épp nem fér bele... néha engedned kellene, hogy az is legyen amit más szeretne... ne csak az amit te... mert nem feltétlenül az a jó... és vissza térve a harcosnős dologhoz még csak annyit szeretnék hozzá fűzni, hogy szeretnék megharcolni veled... szeretnék megharcolni azért, hogy közel engedj magadhoz... szeretnélek megismerni úgy igazán... és tudom, hogy ez nagyon nehéz vállalkozás lesz... de megpróbálok minden tőlem telhetőt...és igazából ehhez kapcsolódóan egy dolog zavar... az meg a következő... az, hogy amíg én próbálok mindig ott lenni neked... amikor csak kellek... amikor csak kitátod a szád és azt mondod vagy célzol rá, hogy szükséged van rám... vagy látni szeretnél... vagy bármi... én ott vagyok neked... amíg én kérhetlek arra, hogy szeretnék beszélni veled... vagy, hogy szeretnélek látni... de te a kisujjad sem mozdítod... még csak annyit se teszel, hogy válaszolj és annyit mondj, hogy most nem lehet, mert... vagy most nem tudok, mert... rád csak folyton várni kell... elképesztő, hogy már eddig is mennyit vártam rád... ki kellett várjam mindig azt, hogy mikor jutok eszedbe és keresel meg... mert én hiába kerestelek... te azt figyelembe se vetted...ez valahol jogosan rosszul esett... de néha el sem tudod képzelni, hogy mennyire... és ezt az ellentétet köztünk nem fogom tudni lenyelni soha... ezzel kapcsolatosan, már csak az az egyetlen egy reménységem maradt, hogy ha sikerül kialakítanunk egy szorosabb viszonyt, akkor az nálad sem éppen így működik... talán ennek is a zárkózotságodhoz van köze... és ha így van... akkor annyira zárkózott vagy, hogy a tudatod ellenére... ezzel is csak megpróbálod távol tartani az embereket magadtól... már akit lehet... de ugyanakkor arra is rájöttem, hogy én sem adtam saját magam az utóbbi időben... megpróbáltam keményebb lenni veled... mert fájt még mindig a nyári dolog... és nem tudtam átlépni rajta... talán jogosan... talán nem... és talán most ennek iszom a levét.... nem tudom... ezt én már nem tudhatom... csak azt tudom, hogy rájöttem, hogy hibáztam és, hogy nem kellett volna ilyen legyek veled... amikor te elmondtad, hogy miket érzel... amikor olyan szép szavakat intéztél hozzám... én játszottam a jéghercegnőt... ahelyett, hogy én is elmondtam volna, hogy ugyanúgy érzek... én csak azt mondtam el amit igazán muszáj volt.. valahogy olyan módon... ahogy te szoktad... csak, hogy ez hiba volt... két okból is... egyrészt azért, mert én nem ilyen vagyok... és így vissza gondolva semmi értelme nem volt megjátszani magam... azt is elmondom már, hogy mért tettem... csak a szívemet próbáltam védeni... hogy ne szeresselek meg megint annyira... és ha netalán ismét csalódnom kell benned akkor ne fájjon annyira, mint legelőször, de rájöttem, hogy én ilyen vagyok és ez ellen hiába próbálok tenni... nem lehet... szóval fölösleges volt az egész... másrészt meg... pont akkor tettem ezt amikor leginkább önmagam kellett volna legyek... mert akkor most több, mint valószínű, hogy nem itt tartanánk... most amikor te is nyitottál felém... akkor kellett volna önmagam legyek... azaz nyitott legyek, mint mindig... ehelyett én ellöktelek... és amikor te csak adtál és kértem és csak kértem még többet.... de közben az eszembe sem jutott, hogy nem adok cserébe semmit... pedig ha adtam volna.... akkor talán még többet kaphattam volna... azt amit igazán szerettem volna... ezt nem önzőségnek kell felfogni, hogy csak én kapjak... nem ezt akartam elérni... csupán azt, hogy végre megtudj győzni arról, hogy tényleg komolyan gondolod amiket mondasz... erre meg azért lett volna szükségem, hogy végre tudjam önmagam adni... és tudjalak szeretni kételyek nélkül... szeretnék hinni neked.... hiszek is neked... ne értsd félre... csak, hogy amikor így eltűnsz és csak a várakozás marad... akkor mindig megingatod a beléd vetett hitem... mindig elbizonytalanítasz... habár most már tudom, hogy hiba volt s nem így kellett volna... sajnálom... de tanultam a hibámból... és ha azért kellett hibázzak, hogy elég sok mindenre rájöjjek veled kapcsolatosan... többek között azokra amiket leírtam... és persze még sok másra.... akkor megérte.... ha másért nem is... de ezért mindenképpen... most már csak azt kéne kitaláljam, hogy hogyan tudnám a kapcsolatunkat vissza terelni oda... ahol elkezdtem hibázni... hogy olyasmi dolgok történjenek újra... csak most ezúttal hiba mentesen... legalábbis részemről... szeretném, de az túl kevés ehhez... szeretném ha hagynád, hogy az életed része legyek... szeretném megélni azt az állapotot, amit leírtál :)