Semmi

Utálom ezt az érzést... a nagy semmi... utálom, de még is érzem... tegnap kidühöngtem magam és ezután jött a semmi... utálok nem érezni semmit... utálom ha nem érdekel semmi... és még is... újabban annyiszor érzem ezt... ezt??? még is mit??? a semmit.... ha a semmi az semmi.. akkor még is, hogy lehet érezni???... pedig most bennem határozottan a semmi van... csak a semmi és a semmi... nem is tudom, hogy mit várok... talán semmit... talán valamit... valami olyat ami kizökkent a semmiből... de hová??? egy még nagyobb semmibe???... ez is csak egy semmi... egy semmiség... elrágódni a semmin... az egy semmi... üresnek érzem magam... elvettél mindent... eddig... teli voltam érzésekkel... gondolatokkal... és most itt maradtam a semmivel... még csak dühös sem vagyok rád... se semmi... pedig milyen szép volt... milyen jó volt annyi minden birtokában lenni... érezni a szépet... a jót... a rosszat... a boldogságot... a szomorúságot... a szeretetet... a hiányt... a vágyat... az álmokat... terveket a jövőt illetően... a reményt... a szerencsét... a fényt az alagút végén... és most itt vagyok a semmivel... az ürességgel... legalább éreznék fájdalmat... szomorúságot... dühöt... haragot vagy bármit... most az sem érdekelne, hogy ezek rosszak... de legalább érezném, hogy élek és érzek... hogy még ember vagyok... hogy még vagyok valaki... ha egy összetört lélek is... de vagyok valami... de így... mi vagyok??? semmi... lehetek egy semmi??? egyáltalán vagy olyan, hogy több semmi... egy semmi... hogy van ez??? a semmi talán csak simán semmi... de mégis mi az, hogy semmi??? a semmit is lehet érezni??? akkor talán egy érzése... de ha semmi akkor az semmi kéne legyen és nem egy érzés... nem értek már semmit és senkit... pedig szeretnék... szeretnélek érteni... magam mellett szeretnélek érezni... és ez már nem lenne semmi...

"Elég volt ébren, aludni szeretnék
ahogy régen úgy álmodni veled még
ahol a pillangó ott a válladon
de ez nem szerelem, ez csak fájdalom"